rockgyemantok.hu

Budapest, A38 hajó

A Yava zenekar már jó ideje mûködik, a tavalyi Szigeten láttam õket élõben elõször, és nagyon megfogott a különleges folkpunkjuk.
Ahogy telt az idõ, elkészültek a lemezzel is (2 év stúdiózás után), és december 4-én az A38-on nagyszabású lemezbemutatót tartottak.
A lemez címe, és egyben a stílusmegnevezés Folcore, ami zseniális szójáték, a gitáros Fritz agyszüleménye!

A koncerthez a bemelegítést (amitõl én inkább elfáradtam) egy hip-hop DJ-re bízták, aki nagyon élvezte a Yava-dalokból összemixelt cuccát.
Rajta kívül még talán az a pár örült a döngetésnek, akiknek már akkor sikerült beállni (söröspoharak elejtése, tánc fejre húzott zakóban).
A DJ-távozását és a zenekar érkezését nagy taps fogadta. Amikor rákezdtek a Tizenkettõre, meglepõdtem, hogy a koboz hangja elnyomja a gitárt, de egyáltalán nem bántam.
A Hej, rozmaring címû közismert népdalból akkora furulyás punknótát csináltak, hogy a ráadásban is muszáj volt eljátszani!
Rengeteg vendéget hívtak, akik a lemezen is közremûködtek.
Jócsik János a koncert nagy részét végigperkázta, aztán itt volt a VHK-atya Grandpierre Attila az õserejû üvöltésekkel és szabad táncával, fehér papjelmezben.
Ez a zenekar is a Vágtázó Halottkémekbõl nõtte ki magát, és a Narco Polo mellett õk õrizték meg legjobban a sámánrock lendületét, bár jóval folkosabb a zene.
A háttérben Shinto, a Magyarországon tanuló indonéz kishölgy végigvokálozta a koncertet (az Indonézben szólót is énekelt), nagyon kedves jelenség, tradicionális öltözetben.
A ruhák terén se volt mindennapi a zenekar: Fritz bõrdzsekis-extrém napszemüveges megjelenése és Mestyán Ádám izompólós-kalapos alakja remekül ellensúlyozta Dús Polett finom eleganciáját,
Róka Szabolcs városi népzenész-öltözetét és Szabó Kristóf dobos egyszerû fehér ruháját.
A Folcore-lemez producere, Mátyás Attila (Sex Action, F.O.System, Mátyás Attila Band) a Mire vársz még c. számba szállt be, amit a basszer Ádám énekelt. Ezt a zenekar -Core része adta elõ, Folkék addig pihentek.
A dal után a cím kapcsán Fritz elmondta, hogy õ már nagyon régóta erre várt, hogy a Matyival egy színpadon nyomhassa.
Szabolcsunkat kiemelném, mint az est zenebohócát: amit elõadott kobzon, oudon, kecskedudán és énekkel és ahogy elõadta, az lenyûgözõ volt!
A "sólyomnevelgetõs" dalban ahogy rákezdett a torokéneklésre, kerestem a hangszert, amibõl ez a hang jön, és megdöbbentem, hogy ez a kobzos énekmondó torka! Bámulatos volt.
A nóta után megjegyezte, hogy utazott közben - hát én is, megvolt a transz!
A dobos 1-2 számban, többek között a Hergetésben beállt vokálozni - óriás termetû, és remekül játszik (akik emlékeznek a Stonehenge zenekarra, azoknak ez nem újdonság).
A közönség végigtombolta a nótákat (nem pogózásra kell gondolni, bár volt kísérlet arra is), énekelte a szövegeket.
Polett, aki furulyán, kavalon és valamilyen egzotikus ütõs-dallamhangszeren is játszott megköszönte, hogy az a szeretet, ami az elsõ sorokból árad,
elnyomja a negatív energiákat, ami a rossz kritika írására készülõ sajtósoktól jön.
Biztos lehet fanyalogni, de megnézném, hogy errõl a koncertrõl milyen érvekkel tud valaki rossz kritikát írni?
Az énekesnõ bejelentette, hogy vissza fogjuk õket tapsolni, és lesz ráadás, így is lett. (Vajon honnan tudta?:)
Erre a basszer már kiizadt felsõtesttel, póló nélkül tért vissza, a csajok õrjöngtek, Polett pedig azzal reagált, hogy
"Ciciket a magasba!" Sajnos erre nem láttam példát...
A koncert vetítésekkel volt megtámogatva, animációkkal, népi motívumokkal, a legviccesebb a végén a reklám volt a Folcore-os gumicsizmákkal:)
Méltó bemutatója volt ez a Yava különleges zenéjének. Nem csak jól hangzó gondolat, hogy energiát közvetítenek, hanem tény és való.
Ráadásul itt olyan energiáról van szó, ami nem egyszerûen lendület vagy tombolásra késztetõ dinamika, hanem inkább az energia fizikai értelméhez hasonlít: munkavégzõ képesség, cselekvõ erõ.
Tapasztaltam, hogy képesek ezt átadni, hogy mi a titkuk, azt pedig kutassuk a következõ Yava-koncerteken!

-TZ-