Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon


Earache/Elitist

 

Nagyon sokan várták a Without Face új albumát már, amit az angol Earache kiadó Elitist nevû formációja adott ki, öregbítve ezzel a magyar zene nemzetközi hírnevét. Kis késedelemmel hozzám is eljutott az album, s mondhatom, nagyon kellemes meglepetésben részesített, fõleg az élõben hallottakhoz képest!
Úgy vélem, elfogultak és elfogulatlanok is egyetértenek abban, hogy a Without Face hangszeres munkában mindig is jó volt, nagyszerû muzsikusok csapataként most is bizonyítékát adták e ténynek. Feltétlen elõremutató dolgokkal segítették feljebb a csapatot az új nóták is.
A lemezen található hat darab egyike sem mondható gyengének, vagy unalmasnak, sokhelyütt nagyon érdekes elképzelések kapnak szárnyra a dalokban, sok új elemmel bõvítve a Without Face-tõl megszokott stílust. Ennek a bõvülésnek a legerõsebb vonala az a progresszív elmozdulás, a komplexitást eddig sem nélkülözõ zene felturbózása.
Többedik hallgatásra is szent meggyõzõdésem, hogy a zenekar eme albumának legerõsebb pontja a billentyû és a dob. Sütõ Petitõl megszoktuk már azt az átélést, amivel beleépíti magát a zenébe, rengeteg energiával növelve a nóták dinamikáját. Sasza tudása mindenek felett meggyõzõ, iszonyú sok dallam "szárad a lelkén", rengeteg hangulatot hoz a dalokba, kiválóan használja hangszerét! Szóval õ most kapott egy nagy csillagos ötöst. Süti csak azért nem kapja meg a csillagot az ötösre, mert a cinek valami nem egészen érthetõ módon igen betegesen szólnak - bár ez talán nem csak az õ bûne. Nagyszerû még Ákos bõgõjátéka is, szóval õ is boldogan lobogtathatja az ellenõrzõjét. Roomy nagyon jó ritmusgitáros volt mindig is, ám most át kellett vennie a szólista szerepét is, egyáltalán nem csinálja rosszul, rengeteget fejlõdött a tudása, de még mindig érezhetõ a játékán a múltja. Ha zúzós riffelésrõl van szó, kiváló, viszont úgy érzem, kicsit több dallammal jobban átvehette volna a szólógitáros feladatát, talán a gitár által adható monumentalitás és elszállás az, ami hiányzik nekem, de ettõl függetlenül nagyon tetszenek õrültködései. Érdekes módon, a többség véleményével ellentétben engem ezzel nem Petrucci mesterre emlékeztet, hanem valami olyan feelinget ad a zenéhez, amit az általam nagyra tartott Threshold gitárosai mûvelnek.
Számomra a legnagyobb meglepetést az András / Juliette páros munkája jelentette, hiszen az élõ elõadásaikkal ellentétben itt meggyõzõ mindegyikük. András nagyon sokat fejlõdött énekileg, bár még mindig úgy vélem, hogy õ elsõsorban üvöltésben, hörgésben kiváló. Juliette munkáját tényleg csak az élõhöz tudom hasonlítani, hát, szóval egyszerûen hihetetlen, hogy itt ugyanaz a lány hallható, aki koncerteken is... Ha eztán élõben is ezt hozza, megemelem a kalapomat elõtte! Tudom, hogy sokan épp ezért szeretik õket, de nekem kicsit fárasztó a sok ének, s úgy érzem, a zenét takarja el a kelleténél jobban.
A hat nótából nekem legjobban a záró Daimonion tetszik, abban valami nagyon fimon és mély érzésû dallamvilág süt át a lemez amúgy világosnak nem nevezhetõ hangulatán. Sasza zongija iszonyúan bejön, olyan, mintha Keith Emerson Lisztet játszana! Remek még az "...In The Garden" is, Kövi Szabi szépséges fuvolája nagyon hangulatos!
Hangzásilag, arányokat illetõen sem található igazán sok kivetnivaló a lemezen, (eltekintve Süti beteg cinjeitõl), megfigyeléseim szerint igazán akkor jön le jól az anyag, ha átlagos otthoni hifin viszonylag halkan hallgatom. Hallgattam nagyon jó, magas kategóriájú cuccon is, ott kissé eltolódnak az arányok, jobban háttérbe szorul a hangszeres muzsika, tolakodóbbá lesz az ének, és érdekes módon elõtûnik valami szerkesztési hiányosság, néhol üresnek tûnik a zene. De hát az átlag rajongó átlag cuccon hallgatja úgyis, a high end "vájtfülûek" meg valószínûleg amúgy sem Without Face-szel múlatják az idejüket...
Kívánom a zenekarnak, hogy tudják élõben is lehozni ezt a minõséget, ha ez sikerül nekik, akkor sok irántuk érzett ellenszenvet el fognak tüntetni!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Phoenix Rt

Kicsivel több mint egy évvel a MI KELL TÖBB?! c. lemezük megjelenése után a zenekar egy vadonatúj dallal jelentkezik, mely már az előfutára az ősz elejére tervezett új anyagunknak.

Bővebben...
 
Road

Csuja Imrével forgatott a Road, most a turnécuccait sorsolja ki a zenekar

Bővebben...
 
Vale of Tears

VALE OF TEARS - ÚJ FELÁLLÁS

Bővebben...
 
Pokolgép

Kalapács József szerint az első és utolsó az Arénában

Bővebben...
 
Dreamgrave

Megjelent a Dreamgrave "Monuments" c. albuma két exkluzív élő bónusz dallal

Bővebben...
 
Facebook


Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!