Negyedik lemezével jelentkezett a Viharsarokból Berlinig 
  szaladó Ektomorf. A már egy ideje Németországban tevékenykedõ csapat egy ízig-vérig 
  profi anyaggal rukkolt elõ. A magyar nyelvû változatra egyelõre még várunk ("Felüvöltök 
  az égre" a magyar cím), így marad a javarészt angolul elõadott cucc.
  Farkas Zotyáék haladnak elõre céltudatosan, lemezrõl-lemezre érezhetõ némi apró 
  változás. Elõször volt ugye a Hangok címû lemez, amely erõsen Sepu hatásokkal 
  operáló album volt, az elsõ lemezek néhány gyermekbetegségével. A második album 
  már egy ízig-vérig ütõs thrash lemez lett, mai napig a hazai brutál fémzenék 
  egyik alapja. A Kalyi Jag egy kísérletezõsebb cucc lett, sok roma hatással, 
  a negyedik lemezt pedig az elõzõ három keverékeként lehetne jellemezni, persze 
  immár hibák nélkül! 
  Iszonyat zúzós album ki a srácok kezei közül, igazi headbangelõs nóták hemzsegnek 
  a CD-n. A címadó dal nyitja a lemezt, amelyen egy jófajta kis roots-szerû riff 
  vonul végig. Ezután viszont nincs megállás, jönnek a feszes tempók, hihetetlen 
  intenzitással. A dalok hossza átlagban két-három perc körül mozog, de ennyi 
  idõben is sikerül töményen és eszelõs módon nyomulni. A roma hatások nem tûntek 
  ugyan el, de lényegesen kevesebb van belõlük a lemezen, mint az elõzõ korongon.
  Néhány érdekesség is helyet kapott az albumon, ilyen például egy Beatles (!) 
  feldolgozás, bár szerintem John Lennon maga sem hitte volna, hogy ilyen jó kis 
  punkos-metalos szerzeményt is lehet kreálni az A Hard Days Night címû dalból. 
  Egy dal erejéig Csató Peti is felbukkan a Replikából, a Fájdalom Könnyei címû 
  akusztikus nótában énekel. 
  Azt hiszem, az Ektomorf eddigi pályafutásának legjobbját alkotta, és ez a lemez 
meghozhatja végre a várt nemzetközi áttörést. Most már talán minden adott hozzá!
Ákos




