A Cadaveres aztán diktálja a tempót! Röpke 4 év alatt itt van a 2. nagylemez egy gazdagon megpakolt DVD-vel, de volt még egy speckó kiadványuk is remixekkel és koncertfelvételekkel. Ha hozzávesszük, hogy mindezt úgy hozták össze, hogy rengeteget koncerteztek, turnéztak külföldön is (pl. Németország), akkor bizony csak gratulálhatunk a srácoknak a lendülethez!
Az Evilution dalai szintén azt mutatják, hogy tele vannak energiával. Tömény, tempós, ahogy mondani szokás "leviszi a fejedet". Kicsit kevesebb dzsungeldobolás van, de az énektémák is finomodtak, lehet mondani, hogy
dallamosabbak. Vannak egészen érdekes, szokatlan kísérletek is a lemezen, amiknek közük nincs a metalhoz, de ezeket is szépen beépítették, csapongásról szó nincs.
Lire Of Redemption címmel van egy punkos lendületû dal, a következõ Three Act: Decay pedig úgy indul, hogy ki lehetne belõle bontani valami latin jazz tételt is, de aztán megérkezik a húzás. A Vicious Game fejrázós témái után pedig a Replikás Csató Péter közremûködésével egy másik világba csöppenünk. Ez nagyon merész húzás volt, biztos sok rajongót megzavar egy ilyen riffelésmentes, szövegmondós darab a lemez közepén (egyébként én nagyon tisztelem azokat a zenekarokat, akik balladát, lassú vagy egyszerûen más hangzású számot nem csak a lemez legvégére mernek feltenni).
Az Evilution cím is arra utal, hogy a lemezen az emberiség (törzs)fejlõdésének jelenlegi, gonosz korszakát ragadták meg, az Oracle Of Time idézetei az indiai szent iratokból pedig nagyon pontosan lefestik a Kali Yuga-t, a sötét kort.
Jópofa az Enable To Die reggae-betétje, amit azért elég rockosan adnak elõ, fõleg a basszus és a dobok remekelnek, a Ladánybene27 billentyûs Bokó Zoltán vendégszereplése is sokat hozzátesz.
Az Unholy Spirit jó vad nóta nagy refrénnel, koncertverzióban már lehet ismerni az elõzõ anyagról (Lost Souls).
És a végén a Blood Stained, egy dal, ami rendszeresen megy egy bizonyos félig közszolgálati, félig kereskedelmi rádióban.
Nekem magyarul, Bûntudat címmel jobban tetszett, de a remek perkák, vokálok, szintiharmóniák és a lemezen több helyen is elõforduló akusztikus gitározás miatt így is nagyon szívesen meghallgatom.
Jacsó Balázs borítómunkáját még érdemes megemlíteni, tökéletesen illik a szövegek és a zene hangulatához.
A Devil’s Dozen DVD-hez még nem volt szerencsém, de azt lehet tudni róla, hogy 50 percnyi A38-as koncertfelvételt tartalmaz, ezen kívül interjúkat, videóklipeket, szóval rendesen megtömték.
Fõleg külföldön játszanak, de lesz 1-2 hazai fellépésük is az ország különbözõ sarkaiban, köztük április 10-én
Székesfehérváron, ahol megmutatják, milyen a Cadaveres Rock Disco!
- TZ -