U.D.O.
Udo 
  Dirkschneider-rel december 3-án beszélgethettem telefonon, jöjjenek hát a részletek! 
  
  Helló, Udo! Elõször is szeretnék gratulálni a Live From Russia albumodhoz, 
  ez az egyik legjobb élõ album, amit valaha hallottam! Igazán klasszul szól, 
  és minden benne van, ami egy koncert hangulatát tükrözi. Szóval valóban élõ! 
  
  - Köszönöm, nagyon örülök, hogy ez a véleményed! 
  Szóval szeretném, ha elárulnád, milyenek voltak a körülmények Oroszországban, 
  minden rendben volt-e a turné alatt, eltûntek-e már teljesen a kommunista korszak 
  negatívumai? 
  - Semmi problémánk nem volt szerencsére. Tudod, amikor elhatároztuk, hogy koncertalbumot 
  készítünk, ismertük a körülményeket, mert ez már a harmadik orosz turnénk volt. 
  A szervezés teljesen tökéletes volt, minden a legnagyobb rendben folyt. Meg 
  ez amúgy is mindig remek érzés. Amikor úgy döntöttünk, hogy felveszünk egy élõ 
  albumot, már jól ismertük az ottani hangulatot, fõleg a nagyon lelkes közönséget. 
  Amikor felkértek a harmadik turnéra, megkérdeztük a kinti szervezõktõl, hogy 
  minden technikai berendezés és minden egyéb rendelkezésre áll-e, õk azt mondták, 
  persze, minden megvan. Hát ezért választottuk Oroszországot. 
  Volt idõtök körülnézni az orosz városokban a turné alatt? Például jártatok-e 
  Szentpéterváron az Ermitázs kiállításait megnézni? 
  - Ó, persze, mindig nagyon sok városnézésen vettünk részt. Persze, az Ermitázst 
  semmi pénzért nem hagytuk volna ki. Rengeteg orosz városban megfordultunk, például 
  Nyizsnij Novgorod is egy csodaszép város, vagy Volgográd is remek hely. De voltunk 
  a Fekete-tengernél, Rosztovban, megnéztük Jekatyerinburgot, Novoszibirszkben, 
  de még Vlagyivosztokban is, szóval tényleg keresztül-kasul bejártuk az országot, 
  és rengeteg gyönyörû dolgot láttunk. 
  Biztosan nagyon szép lehetett! A közönség elvárja tõletek, hogy a jó öreg 
  Accept dalokat is nyomjátok. Úgy vélem, van bõven elég remek U.D.O. nóta, amikkel 
  ki lehet tölteni egy koncertprogramot. Nem kellemetlen, hogy mindig kérik az 
  Accept-eket mégis?  
  - Minden turnénkon öt-hat vagy akár hét Accept dal szerepel a listánkon, de 
  mivel az Accept 50%-ban ott van a színpadon az U.D.O. csapattal, és mivel a 
  közönség engem az Accept énekeseként ismert meg, természetes, hogy várják a 
  régi dalokat is. Én még mindig nagyon szeretem ezeket a számokat játszani, és 
  valamilyen formában az U.D.O. az Accept folytatásának tekinthetõ. 
  Két napja beszélgettem Christofer Johnssonnal a Therionból, és amikor a zenei 
  ideáljairól kérdeztem, elsõnek az Accept-et említette. De vajon kik voltak Rád 
  nagy hatással, Te kiket hallgattál tizenévesen? 
  - Amikor elkezdtem zenélni, csak hobbi volt, eszembe sem jutott, hogy valaha 
  "profi" zenész legyek. Egyszerûen csak ez alakult ki belõle. Volt 
  a suliban egy zenekarunk, néha felléptünk itt-ott, kisebb klubokban, aztán egyre 
  több helyen, egyre gyakrabban. Aztán felvettünk demókat, elküldtük kiadóknak, 
  aztán szerzõdést is kaptunk. A kedvenceimet illetõen említhetném a Deep Purple-t, 
  Jimi Hendrix-et, vagy ott volt a Rolling Stones, a Sweet, meg persze az AC/ 
  DC szóval nem voltak túl sokan. 
  Van a Breaker Records nevû kiadód, egy pár remek csapattal, akik különbözõ 
  metál mûfajokban tevékenykednek. Hogyan választod ki ezeket a csapatokat?  
  
  - Természetesen nagyon lényeges, hogy milyen zenét nyomnak, a másik számomra 
  fontos dolog a zenekar karaktere, fontosnak tartom, hogy jó egyéniségük legyen, 
  jók legyenek élõben a színpadon is, és azt, hogy komolyan akarjanak dolgozni 
  a "zeneiparban". Szóval mivel magam is sokat tudok az üzleti dolgaikban 
  segíteni, mindenképpen megnézem élõben a csapatokat, mielõtt szerzõdést kötnék 
  velük. 
  Számíthatunk sok új sztárcsapatra a kiadódtól? 
  - Jelenleg nem akarok túl sok csapatot a kiadó szárnyai alá vonni. Az egész 
  kiadó mögött rejlõ alapötlet az volt, hogy kevesebb zenekarral dolgozzak, de 
  nekik tökéletesen meg tudjak adni mindent. Ezt tartom a legfontosabbnak. 
  Játszottál-e valaha egy zenekarban az öcséddel (Peter Dirkschneider, "szintén 
  zenész" az amúgy elsõként a Breaker Records-hoz igazolt, 14 éve létezõ 
  Vanize nevû zenekarban )?  
  - Nem, nem, soha, eszembe sem jutott. Tudod neki megvan a saját csapata, azzal 
  dolgozik hosszú ideje. 
  Nem is tervezitek a közös zenélést? De gondolom azért jó testvérek vagytok?! 
  
  - Nem, tényleg nem akarunk egymás csapataiban nyomulni. Meg különben is, ha 
  velem játszana, szerintem piszokul zavarná, mert akkor mindig csak "Udo 
  öcsikéje" lenne, pedig a saját zenéje nagyon is jó! De amúgy az kiadónál, 
  üzleti életben sokat dolgozunk együtt, és nagyon klasszul kijövünk egymással. 
  
  Mondd, van-e valami titkod, amiért ilyen hosszú ideje metált játszol, anélkül, 
  hogy unalmassá válnál? Honnan van ehhez erõd és ihleted?  
  - Hát most mit is mondhatnék? Egyszerûen imádok zenélni, még mindig hatalmas 
  élményt jelent egy turné. Még mindig rengeteg ötletünk van, tudod épp most fejezzük 
  be az új stúdióalbumunkat, már majdnem kész van. Tényleg szeretem csinálni. 
  Úgy tûnik, a véremben van egyszerûen! 
  Említetted az új albumot - a Man And Machine címmel márciusi megjelenésre 
  van becélozva. Várhatunk-e Magyarországon U.D.O. koncertet az album megjelenése 
  után? 
  - Mindenképpen, persze, Budapestre mindenképp elmegyünk. Most van a tervezés 
  fázisában a turné, próbáljuk a legjobban összeegyeztetni az idõpontokat. Akkor 
  fogunk indulni, ha az album az utcán lesz már, de pontos dátumot még ne kérdezz. 
  Talán március végén, vagy április közepén, valamikor akkortájt. 
  Ezt jó hallani, már sokan várjuk, hogy Magyarországon is láthassunk élõben!
  Más kérdésem is lenne. Milyen zenét hallgatsz egy fárasztó nap után, ha csak 
  pihenésre vágysz? 
  - Igazán nem tudok mit mondani. Ha stúdiómunkából jövök haza, egyszerûen nem 
  hallgatok zenét, a stúdióhoz tiszta fül kell. Más alkalmakkor egyszerûen csak 
  bekapcsolom a rádiót, azt hallgatom. Ha erre vagy kíváncsi, hát nem csak heavy 
  metált hallgatok otthon. Normális esetekben csak a rádió szól, ott nagyon sokféle 
  zene van, azokat szeretem hallgatni. 
  Van-e otthon valamilyen állatod, kis kedvenced otthon? Milyen a kapcsolatod 
  Természet Anyánkkal? 
  - Nem, nincs semmilyen háziállatom, az én életmódommal ezt nem engedhetem meg 
  magamnak. Ami a természetet illeti, nagyon szeretek kirándulni! Igen sokat barangolok 
  a Fekete Erdõ hegyeiben, ha ki akarok kapcsolódni, csak egyszerûen eltûnök két-három 
  napra az erdõben, kószálok a fák közt, élvezem a nyugalmat és a csendet. Nagyon 
  gyönyörû az a vidék! 
  Hát, azt hiszem elfogytak a kérdéseim, szeretnél-e valamit hozzátenni még, 
  amit fontosnak tartasz? 
  - Leginkább azt tartom fontosnak, hogy a legjobb reményeink szerint nemsokára 
  ellátogathatunk Budapestre, és talán még más magyar városokba is. Az biztos, 
  hogy aki eljön majd megnézni minket, az nagyon-nagyon klassz koncerten vehet 
  majd részt! 
  Nagyon örülök ennek a hírnek, és szeretném megköszönni az interjút, nagyon 
  jó volt beszélgetni veled! A mielõbbi élõ találkozásig is minden jót! 
  - Szia, én is köszönöm és minden jót kívánok neked is és az olvasóknak is! 
  
  Gyebnár Mónika




