PUNK-TUM
A
kaposvári punk-rock csapat nagy mértékben megkönnyítette munkánkat, hiszen egy
komplett öninterjúval örvendeztettek meg bennünket. A kérdéseket Végh Attila
a csapat énekes/gitárosa tette fel Végh Attilának, a csapat énekes/gitárosának.
Miért PUNK-TUM?
Mert kifejezi a mûfajt, és mert kifejez minden mást, ami tart valameddig, aztán
vége. Szóval mindent.
Mikor alakult a zenekar?
Én személy szerint jó régóta próbálom nyélbe ütni a dolgot. A nyolcvanas évek
végén már - igaz, teljesen más felállásban - csont egyszerû, kõ-punk zenével
próbálkoztunk. Néhány fellépés emléke idézi ezt a korszakot. A zenekar újkori
története a 90-es évek közepén kezdõdött. Bodó Attila és én igyekeztünk a romokból
újjáépíteni a punk-rock formációt. A szinte elkerülhetetlen tagcserék után a
jelenlegi felállás három éve bontakozott ki: Végh Attila (ének/gitár), Bodó
Attila (gitár/vokál), Eperjesi Zsolt (basszus/vokál, ex-Sweet Smokie), Nagy
Gábor (dob, ex-Messenger).
Az elsõ anyag?
Közös munkánk elsõ tárgyi bizonyítéka a '97 nyarán a szombathelyi LMS stúdióban
rögzített 11 számos anyag, amely Ott nyugszik lelked címmel került kiadásra.
Az általam megírt negatív érzésekbõl merítkezõ szövegvilág került feldolgozásra,
amit megfelelõ zenével próbáltunk alátámasztani, 35 percben.
és a fogadtatás?
A súlyos, pörgõs zene letargikus hangvétele ellenére kedvezõ fogadtatásban részesültünk
mind a szakma, mind a közönség részérõl egyaránt. Ezt a hangulatot viszont nem
igazán tükrözték az élõ elõadásaink, ott inkább a vidám, feelinges légkör jellemzõ,
ami részben a feldolgozásokkal tarkított mûsoroknak, illetve az elõadásmódunknak
köszönhetõ.
A második anyag
Az elsõ anyagot ki sem koncerteztük igazán, máris megjelentettük a második anyagunkat
Magyar vér címmel, szintén szerzõi kiadásban. Ez az album Pécsen, a TEVE Sound
stúdióban lett felvéve, 15 szám, tömény 45 percben. Alapkoncepciónk volt, hogy
a Magyar vérrel ráközelítsünk az élõ elõadásaink feelingjére, és olyan számok
íródtak, illetve kerültek rögzítésre, amelyek ezt a hangulatot hordozzák. Az
Ott nyugszik lelked után rögtön nekiláttam a szövegírásnak, és már az anyag
felénél látszott, hogy a magyarság gondját-baját ironizáló témakörben mozgok.
Ez foglalkoztatott. Szándékosan kerültem a szövevényes szövegvilágot, ami az
elsõ kazettán volt jellemzõ. Most az volt a cél, hogy világosan értelmezhetõ,
könnyen emészthetõ szövegekkel mutatkozzunk. Úgy érzem, sikerült. A zenével
az aktuális szövegeket igyekszünk lekövetni úgy, hogy a megfelelõ fajsúllyal
legyen elõadva az adott mondanivaló. Színesebb szövegvilág, színesebb zene,
ez a Magyar vér mottója.
és a fogadtatás?
Múlt év novemberében került rögzítésre az anyag, de sajnos anyagi okok miatt
megcsúsztunk a legyártatással, szponzorok híján. Ez év januárjában szerencsére
sikerült a megfelelõ összeget mozgósítanunk, és sokszorosíttatni az anyagot,
amely máris kapható a szemfüles lemezboltokban. Nekünk tetszik a kazi, mind
kiszerelésében, mind pedig tartalmában. A szakma reakciói még hátra vannak,
amelynek kimenetele még teljesen kétséges a számunkra. Nem ismerjük, hogy milyen
szempontok szerint értékelik az ezer különféle zenét, és próbálják meg néha
skatulyába erõltetni.
Koncertélmény?
A legbizarabb koncertélményünk az volt, hogy '97 õszén vadi új zenekarként jelentkeztünk
a Marshall tehetségkutató területi seregszemléjén. Az esélytelenek nyugalmával
léptünk színpadra (punk zenével nem sok keresnivalója van egy zenekarnak tehetségkutató
fesztiválon), ráadásul néhány helybeli rajongó brahiból tiszteletét tette a
bulin, ahol néhány perc alatt eladtuk a házat. Az eredményhirdetéstõl természetesen
nem vártunk semmit. A vegyes mezõnyben blues, alter, illetve egy helyi tradicionális
metal banda is képviseltette magát. Fel sem merült bennünk, hogy komoly helyezésre
számíthatunk (bármilyen apró ajándéknak is örültünk volna, a hangulatért fizetségül).
Hogy-hogynem megnyertük a versenyt, és egy fasza Marshall gitár comboval lettünk
gazdagabbak, ami egy csomó pénzbe kerül, ha valaki üzletben szeretne hozzájutni.
Ez a legfényesebb relikvia, amit magunkénak tudhattunk, de sajnos nem tarthattuk
meg, hasznosabb cuccot vettünk az árából a zenekar számára.
Ami nem jött össze:
A Szigeten és Mezõtúron még nem játszhattunk.
Kedvenc zenekarok?
Személy szerint én a '80-as évek punk zenekaraira esküszöm. Az Amerikából érkezõ
new-punk hullám a '90-es évek közepén (Green Day, Offspring) nekem nem jött
be igazán, talán a túl ismert Rancid, NOFX, ezekben több a ráció, de az igazi,
hamisítatlan punkzene nekem a GBH, Exploited, U.K. Subs, Toy Dolls. Ezeket szerencsére
élõben is le sikerült vizuálnom. A tengerentúlról a Dead Kennedys és a Ramones
jön szóba. Bocs! A SEX PISTOLS A KIRÁLY! Hazaiak közül a Marina Revue Kretens,
régi AMD és az Aurora, akiknek nem kis érdemük van abban, hogy a punk még ma
is él hazánkban. A többiek ízlésvilágáról nem tudok teljes keresztmetszetben
nyilatkozni, Bodó Attila tudomásom szerint csak két punk együttest ismer: a
Toy Dolls-ot és a Punk-Tumot. A többi nem hatja meg. Neki a régi metal bandák
a kedvencei igazán. Eperjesi Zsolt megszállott rock'n'roll fanatikus, punkban
a Rancid a befutó. Egyébként mindenevõ. Nagy Gábor minden csip-csup zenekarért
odavan, amiben lát fantáziát, nem tiszteli sem a zenekarok múltját, sem a közízlést,
sem a nézõszámot. Lehet, hogy neki van igaza?
Tervek?
A Magyar vér anyaghoz legalább egy klip készül, melynek képanyaga már részben
elkészült, és folynak a további elõkészületek. Tavaszra várható. Továbbá erõsen
fontolgatjuk, hogy céges formába sûrítjük ténykedésünket, ugyanis rossz tapasztalatunk,
hogy se a kazi terjesztése, sem a koncertek kifizetése nem úgy történik, ahogy
szeretnénk. A költségek megállíthatatlanul emelkednek. A kis zenekarok üzemanyag-költségért
koncerteznek (ha megkapják), a kis lélekszámú közönség meg sokalja a beugrót,
és senki sem érzi igazán jól magát. Sajnálatos tény, hogy a médiák (tisztelet
a kivételnek) néhány szaksajtó kivételével sikeresen kiirtották a rock, punk
zenéket mûsoraikból, és csak a nyugatról beáramló tuc-tuc baromságot, illetve
ezek magyar megfelelõjét hajlandóak valós értékeiknél és mondanivalójuknál jóval
nagyobb súllyal favorizálni, és a zenére éhes fiatalok agyába súlykolni. Részben
ennek is köszönhetõ a koncertek elnéptelenedése. Mindettõl függetlenül foggal-körömmel
küzdünk létjogosultságunkért, melyet a kis létszámú közönség már régen visszaigazolt.
Egyelõre nem tántorítanak vissza bennünket az anyagi nehézségek, és mert úgy
tûnik, hogy javarészt csak magunkra számíthatunk, megpróbáljuk a dolgainkat
saját erõbõl megoldani, mert hiszünk abban, amit csinálunk. A kiadók nem keresnek
bennünket, és mi sem keressük a kiadókat. Egyrészt a kialakult trend nem kecsegtet
semmi jóval, másrészt kemény árat fizetünk ahhoz, hogy a lehulló morzsákon ne
keljen osztozkodnunk senkivel.
Cím: PUNK-TUM, Végh Attila
7400 Kaposvár, Kereszt u. 7. 2/9.
| 
