 
  
 
  
 
  
 
  
KIMNOWAK
A Repeta szokásos csütörtöki adásainak egyike után ültem le a Magyar Televízió elõterében Nagy Gergõvel, hogy életem eddigi legnagyobb sebességû interjúját elkészítsem. Gergõ ugyanis a televízióból rohant tovább Kaposvárra, ahol alig több mint két órával késõbb jelenése volt zenekarával. Mégis sikerült minden fontosat megkérdeznem tõle.
Azzal kezdeném, hogy ki mit csinált a Kimnowak 
    elõtt?
  Én például zenéltem Péterrel. 83-ban léptünk fel elõször közösen együtt, õ akkor 
  13 éves volt, én 14. Volt egy zenekarunk, a Cég. Akik ott játszottak, többé-kevésbé 
  ma is közeli barátaink, pl. Dióssy Ákos, aki 85-tõl zongorázott a Cég-ben, és 
  ma is velünk játszik a Kimnowakban. Emellett tanultunk, én pl. a Színmûvészeti 
  Fõiskolára jártam dramaturg szakra, színházi munkákat csináltam, írtam, Péter 
  pedig érettségi után színészként, táncosként dolgozott. Õ egyébként már 5 éves 
  kora óta táncol.
  És hogy alakult meg a Kimnowak zenekar?
  Alapvetõen úgy, hogy az elmúlt évek alatt mi Péterrel elég közel kerültünk egymáshoz 
  mind emberileg, mind zeneileg, és úgy gondoltuk, hogy nem engedjük el egymást 
  és azt, amit gyerekként elkezdtünk csinálni, hogy fenntartsunk egy csapatot, 
  egy közösséget. És 93-ban azt gondoltuk, hogy utoljára belevágunk egy új dologba.
  Hogy-hogy utoljára?
  Úgy, hogy nagy kedvünk már nem volt sok mindenhez, mert sok dolgot megértünk 
  már a Céggel is, sikereket, kudarcokat is késõbb más zenekarokkal, és akkor 
  azt gondoltuk, hogy csináljunk egy zenekart, ami nekünk fekszik. De szükségünk 
  volt egy harmadik emberre, aki nálunk jobb dalszerzõ, és akkor Pribil Gyurira 
  esett a választás, akit már szintén ismertünk vagy 10 éve, és megkérdeztük, 
  hogy van-e kedve, és volt. A többiek viszont el voltak foglalva, ezért õk nem 
  lettek állandó tagok, csak jöttek, amikor kedvük és idejük volt. Így elkezdtük 
  együtt, és innentõl már ismert a történet.
  Tehát azóta ugyanazok játszanak veletek?
  Igen, csak a vokálos lányok cserélõdtek. Igazából semmit nem érzünk kötelezõnek 
  magunkra nézve, azt csináljuk, amihez kedvünk van. Ha pl. van egy szám, amibe 
  csellisták vagy fúvósok kellenek, akkor megcsináljuk, és arra az idõre õk is 
  a zenekar tagjai.
  Ez egy érdekes elképzelés. Tehát így készült el elsõ két lemezetek, a Tûz 
    van babám és a Fekete Zaj, melyeket egy színdarab - Égésföld, így egybeírva 
  - követett Veszprémben. Ezt el akartátok hozni Pestre is, miért nem sikerült?
  Anyagi nehézségek miatt, melyek végigkísérik a zenekar pályafutását. Viszont 
  Veszprémben és szerte a Dunántúlon csaknem 50-szer játszottuk ezt a darabot, 
  és kb. 20-25. 000 ember látta.
  Aztán - kb. fél éve - kijött az Utcazene c. albumotok...
  Igen, ez egy olyan visszatérés-féle, mert elõtte hosszú ideig stúdióalbumot 
  nem készítettünk, kislemezek, koncertválogatás jelent meg, a színházi darab 
  zenei anyaga, és akkor összeraktuk ezt a lemezt.
  És direkt lett tematikus lemez?
  Nem, véletlenül alakult így, és azt mondtuk, hogy ha már így alakult, akkor 
  teljesítsük ki. Ugyanis azt kezdtük el megfigyelni, hogy az idõközben kialakult 
  dalok zenei szempontból egy fának az ágai. Konkrétan arra gondolok, hogy azonos 
  zenei motívumok fordulnak elõ az egyes dalokban, más és más harcmodorban, de 
  teljesen tudatosan azonos akkordmenetek. Elképzelhetõ, hogy elsõre nem lehet 
  észrevenni, de szerintünk ez összefûzi a számokat. És szövegi szempontból is 
  van azonosság, mert ezen a lemezen egy képzeletbeli város dalai hallhatók.
  Errõl az elképzelt városról azt mondtátok, hogy olyan, amilyennek ti szeretitek 
    Pestet. Ez engem azért lepett meg, mert én kissé depressziósnak, negatívnak 
  tartom a szövegeket.
  Szerintem nem negatívak a szövegek, mert ha megénekelsz egy negatív dolgot, 
  azzal nem negatívságot sugallsz, hanem csak rámutatsz. Nagyjából tényleg ilyennek 
  szeretjük Budapestet, de ebben benne van a pusztulás is, mert ez a város erõsen 
  pusztul, de szerintünk erre a pusztulásra lehet úgy is tekinteni, mint valami 
  épülésre, mert ami romlik, az valamilyen módon "tenyészni" is kezd. 
    Gondoltuk, elmondjuk, hogy szerintünk most milyen állapotban van ez a város, 
    ahol élünk.
    Gondolom, az elmúlt néhány hónap másik fontos eseménye volt számotokra, hogy 
  felléphettetek Jimmy Page és Robert Plant elõtt. Hogyan sikerült ezt elérnetek?
  Ezt nem nekünk sikerült elérni, hanem a lemezkiadónknak, akik már régóta szerették 
  volna, ha mi egy ismert külföldi elõadó elõtt felléphettünk volna. Ez már a 
  Rolling Stones és az Aerosmith elõtt is felmerült, de akkor nem vezettek eredményre 
  a próbálkozások. Itt viszont egy határozott felkérés jött, hogy legyen magyar 
  elõzenekar, és ránk esett a választás. Jó volt, fõleg azért, mert egy olyan 
  közönségréteg látott minket, akik valószínûleg még életükben nem voltak Kimnowak 
  koncerten, hiszen a közönség döntõ többségében 30-on felüliekbõl állt. Nekik 
  pedig már van pénzük arra, hogy lemezeket vegyenek, és jó lenne, ha meg is vennék. 
  Nekem úgy tûnt, hogy sikeres volt az a kb. 35 perc, amit játszottunk, hiszen 
  le is dobálhattak volna minket, de nem ez történt.
  És miért volt ez a fellépés titok?
  Azért, mert mi se tudtuk, csak elõtte három nappal derült ki.
  És mik a közeli terveitek?
  Koncertezünk szerte az országban, megpróbálunk minden olyan helyre eljutni, 
  ahol még nem jártunk. Most leginkább fõiskolai és egyetemi bulikon játszunk, 
  de klubokban is, és valahogy az évadot majd le kellene zárni egy nagyobb budapesti 
  koncerttel. Még nem tudjuk, hogy hol, valami szabadtéri helyszínre gondoltunk, 
  de az is felmerült, hogy legyen egy Kimnowak hajó. Ez azért jó, mert akinek 
  nem tetszik, az sem tud elmenekülni, csak úszva.
  A zenekar honlapja, ahol információk; biográfiák, koncertdátumok is találhatók: 
   http://www.interpest.com/z/kimnowak 
  
  E-mail: 
 Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
  
B. Timi





