 
  
 
  
 
  
 
  
Aebsence
 A 
    gödöllõi csapat évek óta változatlanul kitart saját útja mellett. Az általuk 
    játszott magyar népzenei motívumokkal tarkított progresszív metalt talán senki 
    sem tudja olyan profin elõadni, ahogy õk teszik. Nemrég jelent meg a zenekar 
  elsõ albuma, az Unusual, ennek kapcsán faggatam ki a gitáros Perneczky Andrást.
A 
    gödöllõi csapat évek óta változatlanul kitart saját útja mellett. Az általuk 
    játszott magyar népzenei motívumokkal tarkított progresszív metalt talán senki 
    sem tudja olyan profin elõadni, ahogy õk teszik. Nemrég jelent meg a zenekar 
  elsõ albuma, az Unusual, ennek kapcsán faggatam ki a gitáros Perneczky Andrást.
Legutóbb 4 éve készült veletek interjú 
  nálunk, még az Old címu demótok kapcsán. Azóta eltelt egy kis idõ, ráadásul 
  mostanában megjelent az elsõ lemezetek is. Mi történt az elmúlt idõkben veletek? 
  
  Olyan sokminden nem. Még abban az évben megnyertünk egy tehetségkutatót, amelynek 
  révén, többek között, stúdióidõt is nyertünk. Ezt 2000 elején fel is használtunk 
  és szép komótosan felvettünk egy darab nótát, amit aztán az interneten letölthetõvé 
  tettünk. Folyamatosan ment a promózás és ennek révén itthon egészen elképesztõ 
  újságokig eljutottunk és külföldrõl is voltak kellemes visszajelzések. Konkrétumok 
  azonban nem, pedig már a demo készítésekor megfogadtuk, hogy nem lesz "új 
  év- új Aebsence" demo mókuskerék, a következõ anyag lemez lesz. Ennek megfelelõen 
  próbálkoztunk külföldön és itthon egyaránt. Itthon kissé több eredménnyel, de 
  végül semi sem realizálódott belõle. Pedig konkrét ajánlataink is voltak egy-két 
  helyrõl, de különbözõ dolgok miatt nem jöttek össze. Az idõ pedig szépen telt. 
  Lassan íródtak a nóták, mi pedig a kínálkozó alkalmakat kihasználva koncertezgettünk. 
  Három rövidebb turnén is részt vettünk az elmúlt néhány évben. Elõször a Dying 
  Wish és a Kaotika zenekarok, aztán a Mood, Dark Clouds társaságában. Végül az 
  elmúlt õsszel egy kisebb országjárást iktattunk be a Super Naturallal. Közben 
  arra az elhatározásra jutottunk, hogy legjobb lesz mindent a kezünkbe venni, 
  így gyûjtöggettük a pénzt és tavaly év elejére, két hétre lekötöttük a HSB stúdiót. 
  A felvételek hosszas vajúdás után elkészültek, csak sajnos az anyagi kereteinkbõl 
  futottunk ki, így csak tavaly év végére jött ki a lemez. A kiadói mi vagyunk, 
  a terjesztést pedig a MusicDome vállalta fel. Aztán az idei év, sõt az elmúlt 
  hetek érdekessége a zenekar háza táján, hogy a zenekar egyik alapítótagja Máthé 
  Attila úgy döntött, egy évre áthelyezi boldogulását az Egyesült Államokba. Visszatartani 
  nem tudtuk, a saját élete, így kénytelenek voltunk elfogadni. Hónapok óta tervezte 
  már egyébként a dolgot, de egyáltalán nem volt biztos semi, szóval kicsit bizonytalan 
  állapot volt a zenekar körül. Közösen úgy állapodtunk meg vele, hogy visszatérte 
  után továbbra is tagja szeretne maradni a csapatnak, így távozása ideiglenes. 
  Utódját jelenleg is bõszen keressük, ami elég nehéz, mert egyrészt jó dobosra 
  van szükség, másrészt olyanra, akivel együtt is tudunk dolgozni, harmadrészt 
  pedig el kell fogadnia, hogy csak kisegít minket. Szóval ez háromszorosan s 
  nehéz. Ez a kényszerû pihenõ most egy kicsit megtorpantotta a zenekart, így 
  nyárig, illetve az új dobos megtalálásáig nem várható semmilyen élõ megmozdulás 
  tõlünk. Jelenleg promózgatunk szép csendben, kicsit átgondoltabban, mint azelõtt. 
  Jelenleg csak egyes területekre koncentrálunk. Németország a kiszemelt terület 
  jelenleg és egész kellemes visszajelzések érkeztek már. Egyelõre egy kicsit 
  szélesebb sajtót szeretnénk magunknak arrafelé, ami nem lesz nehéz, mert az 
  eddigi német sajtónk lényegében nulla volt J 
  Ahogy figyeltem, az Old három dala, valamint a Shock válogatáson megjelent 
  7/4 is felkerült az albumra. Ennyire nehezen születnek az új dalok, vagy idõközben 
  e számok is annyit változtak, hogy érdemes volt õket újra felvenni? 
  Mindenképpen szerettük volna feltenni ezeket a nótákat, mert a lemez a kezdeti 
  évek lezárásaként készült és ezeknek az éveknek meghatározó szerzeményei voltak 
  e nóták. Egyszerûen lehagyhatatlanok. Itt nem az volt a koncepció, hogy milyen 
  nótákat írt az Aebsence az elmúlt egy-két évben- aróól majd a következõ lemezek 
  szólnak - hanem, hogy megalakulásunktól mapjainkig egy átfogó képet adjunk a 
  zenei tevékenységünkrõl. Egyébként valóban nehezen lesz végleges dal egy ötletbõl. 
  Nem is azt mondanám, hogy nehezen születnek, mert igazából könnyen. Inkább nehezen 
  állnak összé olyan Aebsence dallá, amelyre ez a négy ember egyöntetûen a nevét 
  adná. Ha bezavarnának akármikor egy stúdióba, biztos, hogy pillanatok alatt 
  összedobnánk egy lemezt, mert akármennyit képesek vagyunk spontán összejammelni. 
  Viszont az nem biztos, hogy egy Aebsence lemez lenne és mindannyian elégedettek 
  lennénk vele. 
  Mindenesetre nem vagytok egy "kapkodós" zenekar... Hogyan, 
  mennyi ideig készülnek a dalok az Aebsence-mûhelyben? 
  Hová kapkodjunk ? Évek óta játszuk ezt zenét, nem befiolyásolnak az aktuális 
  trendek, hogy minél elõbb ráfeküdjünk valamelyikre és amíg tart, gyorsan felfuttassuk 
  a szekeret. Leginkább a magunk örömére zenélünk. Ez egy baráti társaság, akiknek 
  az a hobbija, hogy jókat muzsikál együtt. Az, hogy ez másoknak is tetszik, megtisztelõ 
  és jó érzés. Az a réteg, aki eddig levette ezt a zenét, ezután is vevõ lesz 
  rá. Mi pedig fiatalok vagyunk, van idõnk. Nincs mögöttünk üzleti érdekeltség, 
  így akik évenkénti lemezkiadást, vagy egyéb pontos ütemtervet várnának el. A 
  magunk urai vagyunk 100%-ban és ez rendkívül jólesik. A nóták amúgy lassa, megfontoltan 
  születnek, jók a meglátásaid. Mivel a zeneszerzés fõként Andrisra a gitárosunkra 
  hárul, így az egy embers munka ennek megfelelõen lassabb is. Elég elfoglalt 
  ember amúgy, és csak szabadidejében van lehetõsége a dalszerzésre. Amint elkészül 
  egy nóta nagy részével, lehozza egy próbára és együtt kiegészítjük, pofozgatjuk, 
  addig, amíg a meglátásunk szerint közönség elé nem vihetõ. Ez akár hosszú hónapokig 
  is eltarthat. Aztán közben van még az a lépcsõfok is, hogy az énekdallamot és 
  a szöveget is meg kell írnom hozzá. Isten és az Aebsence malmai lassan õrülnek. 
  Tehát, az Aebsence = Isten :-))
  Benneteket sokan "progresszív" zenekarnak tartanak. Szerintetek 
  mennyire helytálló ez a megközelítés? Egyáltalában, számotokra mit jelent a 
  progresszivitás? 
  Abszolút helytálló, és azt jelenti számunkra, amit pl. az Aebsence képvisel. 
  Új utakat próbálunk kitaposni, nem érdekelnek a trendek, divatok. Azt játszunk, 
  amit szeretnénk játszani. Az biztos, hogy vannak hatásaink, de közvetlenül semmilyen 
  zenekarra nem hasonlítunk és ez nem is volt cél soha. A népzenei dolgok alkalmazásának 
  is az volt az elindítója, hogy csináljunk egy kicsit mást, mint az általában 
  megszokott.. Így érezzük jól magunkat. Egyikünket sem dobná fel, ha mások riffjeit 
  kéne sajátunkként eladni. Az persze más, ha egy-két átdolgozást játszunk a kedvenceinktõl 
  a bulikon, de semmi esetre sem akarunk hozzájuk hasonlítani. Ha megszületik 
  például egy Aebsence riff és az bármelyikünket emlékezteti egy általa hallott 
  zenekar témájára, akkor annak a riffnek vége, ki van dobva. 
  Javíts ki, ha tévednék, de az elmúlt évek nem az Aebsence koncertektõl 
  voltak hangosak... Mi az oka annak, hogy viszonylag kevesebbet játszotok? El 
  lehet jutattni a közönséghez az élõ fellépések nélkül a zenétek üzenetét? 
  Sajna nem, mert reklámunk egyáltalán nincsen, ugyanis azt sehol sem adják ingyen. 
  Marad tehát az élõ fellépés, de itt meg rengeteg hátráltató tényezõ van. Legfõképpen 
  az, hogy nem ebbõl élünk és mindenkinek magvan a maga más idõbeosztása a zenélés 
  mellett. Sokszor nehéz ezt a két dolgot összeegyeztetni. Aztán ugye egyikünk 
  sem egy nagy szervezõember, így nyögvenyelõsen megy a dolog. Végül pedig nagy 
  súllyal esik latba a hazai klubhelyzet is. Ezren elsírták már ezt e témát,de 
  nem lehet elégszer hangoztatni. Addig oké a dolog, hogy pakolok és leautózok 
  600 kilométert egy anyagilag bukta koncertért, ahol 20 ember van. Nem is a 20 
  ember a baj, vagy, hogy én fizetek rá az egészre, hanem, hogy olyan körülmények 
  között játszom (hangosítás, stb.) hogy sem én, sem a közönség nem érzi jól magát, 
  és így akkor mi értelme van ? Úgy megy haza az a letévedt 20 ember is, hogy 
  hallott egy Aebsence nevû gödöllõi csapatot egy koszos klubban szarul szólni. 
  Nincs miért megjegyezzen minket, másnap pedig már a nevünkre sem fog emlékezni. 
  Így meggondolandó, ha az ember el akar valahová menni játszani. Viszont ugye 
  ott van az ördögi kör, hogy más módon nem tudod eljuttatni a zenédet az emberekhez 
  és így 20-nál több embert ne is várj. 
  Amúgy melyik volt az eddigi legjobb koncertetek? 
  Hát ezt nehéz megmondani. Legutóbb személy szerint talán a Székesfehérvári Káosz 
  Fesztivált élveztem legjobban. A szervezés is olyan volt, hogy igyekeztek arra 
  játszani, hogy a zenekar is örömmel menjen fel a színpadra. Jó volt a közönség 
  és elég sokan voltak, sokan levették a mûsorunkat. Úgy, hogy melyik volt mind 
  közül a legjobb nem tudnám megmondani. Volt néhány ilyen is J. A Dying Wish 
  turnén pl. a püspökladányi koncert nagyon bejött, de az inkább a hangulata miatt
  Figyelve a weblapotokat, mintha gyökeresen átalakult volna a dizájn. 
  Ez a zenére is vonatkozik majd, vagy csak egyszerûen változatossá akarjátok 
  tenni a webes megjelenést is?
  Már elég régi ez a dizájn. A lemez elõtt is megvolt, így az utóbbi része igaz 
  a kérdésednek. Változatossabbá akartuk tenni a webes megjelenést. De más ezt 
  is unjuk, he-he. Kábé évente átalakul a site, de ehhez kell egy kis szabadidõ 
  is, mert ezt is magunk csináljuk. 
  Nyújt valamilyen segítséget a csapatnak az internet? Mit lehet tudni, 
  mennyien keresik fel a lapotokat?
  Elég sokat. Megfelelõ media híján ez jelenti számunkra a reklámfelületet, az 
  könnyebb elérhetõséget. Egyfajta állandó megnyilatkozási lehetõség és kapcsolat 
  is a zenekar iránt érdeklõdõkkel Mivel a csapatból mindannyian elég régóta és 
  elég közell vagyunk a nethez, bátran használjuk. Bárki könnyen elér minket általa. 
  Meghallgathatja a számainkat, többet tudhat meg rólunk. Külföld felé pedig jóformán 
  az egyetlen lehetõségünk a kapcsolattartásra. Rengeteg infót is beszerezhetünk 
  a neten, ami segítségünkre lehet a zenekar ügyeinek intézésében. Régebben raktunk 
  fel számlálót az oldalra és figyeltük is, de aztán már nem érdekelt annyira, 
  mennyien látogatják. Egy jó ideje már nem ingyenes szerveren vagyunk, így a 
  szolgáltatótól rendszeresen megkapjuk a statisztikát. Andris szokta figyelni 
  és mindig mondja is, de manapság inkább a tendenciákra figyelünk. Például jelenleg 
  elég sok német újságnak ment ki promóanyag és a német látogatások száma meg 
  is ugrott rendesen. A számaink letöltése is elég jó, felraktuk a teljes lemezt- 
  
  A zenétek meglehetõsen összetett, komoly. A magánéletben is ez jellemzõ 
  rátok, vagy alapjában véve csupa móka-kacagás srácok vagytok? Lehet tudni valamit 
  arról, hogy mit csináltok, amikor úgymond "nem vagytok zenészek"?
  Többek között arra jó ez a zene, mert ha bánt valami minket, akkor kiírjuk magunkból. 
  Ez egy terápia. Így a magánéletben természetesen mosolygós, megelégedett emberek 
  vagyunk, de ez nem igaz. A magánéletben olyanok vagyunk, mint bárki más. Megvannak 
  a magunk kis baromkodásai de mellette azért elérnek minket is a gondok. Nem 
  hiszem, hogy különleges emberek lennénk. 
  Hogy mivel foglalkozunk ? Attila barátunk jelenleg az arizonai sivatagot rója 
  egy böhöm kisbusszal, sofõrködik tudtommal. Mi hárman pedig mind a hazai számítástechnikai, 
  informatikai ipar szekértolói vagyunk. 
  Van-e valami fontos dolog, amit szeretnétek még elmondani? 
  Van valami, amit szeretnél még megkérdezni ? :-)
Ákos





