7
év után újra lemezzel jelentkezett a kiskunhalasi Ozirisz zenekar, immáron a
harmadikkal. Szinte teljesen váratlanul, minden elõzetes bejelentés nélkül jelent
meg a 14+1 dalt tartalmazó cd! Igényes külsõ, szövegkönyv, fotó... szóval profi
munka!
Az alapító tagokból már csak a Fekete tesók maradtak a zenekarból, de Gál Dezske
se most került be a zenekarba, jó pár éve aktív tagként említhetõ.
A zenei stílus nem változott meg gyökeresen, hanem inkább érettebb, kidolgozottabb
dalokat hallhatunk. A nóták nagy része középtempóban íródott. Ami leginkább
feltûnik:a billentyû használata, amit a gitárról billentyûre váltott Fekete
Csaba kezel. Szinte minden dalban jelen van, néhol ikerként a gitárral. Érdemes
megemlíteni a két gitárost: Jezsõt, és Solykát is, akik által vastagabb, dúsabb
hangzás lett a végeredmény.
A szövegek életszerûek, emberi dolgokkal foglalkoznak, és nem pedig sablonos
gondolatokkal, ahogy azt az egyik neves hazai szaklap írta.
A felvétel a Fekete Blackey Szabolcs házi stúdiójában készült, melyrõl csak
annyit, hogy arányosan, szépen szól, bár a bõgõ hangját hiányolom, valamint
néhol a dobok mintha kissé erõtlenek lennének. De ez ne rettentsen el senkit
a CD vagy kazetta megvásárlásától, ugyanis egy nagyon jó albummal állunk szemben!
Ozirisz, a halottak Istene feltámadt!
Rob