 
  
 
  
 
  
 
  
Therion
 A 
  tizenötödik születésnapját ünneplõ THERION agyával-szívével-lelkével, az általam 
  nagyon tisztelt és szeretett Christofer Johnssonnal más második alkalommal sikerült 
  interjút készítenem október 2-án, egyrészt az évforduló, másrészt az alkalmat 
  megragadva frissen megjelenõ dupla koncertalbum kapcsán.
A 
  tizenötödik születésnapját ünneplõ THERION agyával-szívével-lelkével, az általam 
  nagyon tisztelt és szeretett Christofer Johnssonnal más második alkalommal sikerült 
  interjút készítenem október 2-án, egyrészt az évforduló, másrészt az alkalmat 
  megragadva frissen megjelenõ dupla koncertalbum kapcsán.
 Szia, Christofer vagyok a Therion-ból!
   Szia! Örülök, hogy újra beszélgethetünk! Tavaly decemberben a budapesti 
  koncertetek elõtt találkoztunk egy interjúra, ennek már majdnem egy éve. Légy 
  szíves meséld el, mi történt azóta a zenekarral! Úgy tudom, még tagcsere is 
  volt idõközben.
   Hát, sokat koncertezünk, hogy elkészülhessenek az élõ album felvételei! 
  Ami a dobos poszton történt tagcserét illeti, amire céloztál, az egy közös döntés 
  eredménye volt. Az az igazság, úgy tûnt számunkra, hogy Sami kezdte elveszteni 
  az érdeklõdését a zenekar iránt, fõleg a turné alatt tûnt ez fel, ami egy nagyon 
  kemény turné volt, fõleg Dél-Amerikában. Meg aztán évek óta a stúdiómunkákkal 
  is segít minket a csapat lemezfelvételeinél. Valószínûleg belefáradt a sok munkába, 
  a turnézásba, a stúdiózásba. Észrevettük, hogy már nem annyira motivált a zenélésben, 
  és megbeszéltük, hogy elgondolkodik, hogy lenne a legjobb mindannyiunknak. Aztán 
  úgy döntött, hogy jobb lenne, ha kiszállna és más venné át a helyét a zenekarban. 
  Szerzett is nekünk új dobost, szóval ez nagyon segítõkész és baráti gesztus 
  volt a részérõl, s továbbra is nagyon jó a kapcsolatunk vele. Ezen túl is fog 
  velünk dolgozni, de csak a stúdióban, hangmérnökként.
   Mit tudsz mondani az új dobos srácról, Rickard-ról?
   Egy rakás különbözõ projektben részt vesz és vett, sok zenekarban játszott 
  már -például a Dogfaced God és az Ebony Tears nevû csapatokban, meg kisebb zenekarokban, 
  akik kisebb kiadóknál vannak - és stúdiózenészként is sokat dolgozott nagyobb 
  nevekkel, szóval egy jól kipróbált zenészrõl van szó az õ személyében.
   Illik a zenekarba?
   Igen, nagyon is! Nagyon agilis, nagyon szereti a zenénket, szereti csinálni, 
  és el kell mondani róla, hogy Sami-val ketten õk a legjobb dobosok egész Stockholmban! 
  Talán számunkra Rickard bizonyos szempontból még jobban meg is felel, hiszen 
  õ egy metál dobos, Sami meg inkább jazzdobos volt. Rickard kissé keményebben 
  játszik, feszesebben, ami nagyon jót tesz a zenénknek is.
   Örülök, hogy ilyen klassz embert találtatok! Nos, most hogy kicsit megérintettük 
  a jelent, legyél kedves visszasétálni a múltba is és az évfordulótok kapcsán 
  felidézni pár dolgot. Gondolj arra, hogy vannak új, vagy egyszerûen csak feledékeny 
  Therion rajongók, szóval légy szíves meséld el annak az egyedi és nagyszerû 
  dolognak a kezdeteit, amit most Therion-ként ismerhetünk!
   Valamikor 1987-ben állt össze a gárda, akkor bõgõztem, és egyszerûen csak 
  élveztük az együtt zenélést, jammelgettünk, talán nem is voltunk igazi zenekar, 
  csak egy társaság, aki imád együtt zenélni. Pár hónappal késõbb meguntam a bõgõzést, 
  és elhatároztam, hogy saját zenekart alapítok, azt akkor Blitzkrieg-nek hívták, 
  a tagság megegyezett a késõbb Therion néven nyomuló bandáéval. A jammelõs banda 
  szólógitárosa is nálunk játszott, volt egy srác, Oscar, akivel 7 éves korom, 
  vagyis elsõ osztályos korom óta együtt jártam iskolába, õ dobolt, bár nem annyira 
  metál arc volt, de nagyon jó dobos volt. Szóval az alapokat ez a társaság jelentette, 
  1988 nyaráig maradtunk így, aztán egy rövid idõszakra abbahagytuk, hogy késõbb, 
  a nyár végétõl már Therion néven mûködjünk tovább. Ekkor váltottam át gitárra 
  magam is.
   A THERION ma már egy remekül hangzó név, védjegy, amit a metálrajongók nagy 
  része jól ismer az egész világon, szóval nagyon sok embernek ismerõsen cseng. 
  De mit jelent számodra, és mit jelent eredetileg a név, légy szíves idézd fel, 
  honnan vettétek magatokra ezt a nevet?
   Eredetileg a Celtic Frost-tól vettük a nevet, õk készítettek egy lemezt 
  'To Mega Therion' címmel, és amikor a Blitzkrieg-rõl mi Therion-ra változtattuk 
  a nevünket, némiképp a zenei stílusunkat is megváltoztattuk, elõtte amolyan 
  korai Metallica - Kill 'em All, vagy Ride the Lightning korszak béli - zene 
  volt, talán még a Venom-ot hozhatnám fel, szóval egy ilyen mûfajból váltottunk 
  át egy inkább Celtic Frost vonalát követõ csapattá. A Celtic Frost az a csapat 
  volt, aki számunkra az abszolút iránymutató lett, olyannyira szerettük õket, 
  hogy eredetileg MegaTherion néven akartunk játszani, de ez csak egy hónapig 
  ment a banda ezen a néven talán, aztán már csak Therion voltunk. Maga a szó 
  ógörög, szó szerint Fenevad, valami olyasmit szimbolizál, mint az emberben lakozó 
  állat, az ösztönös lény, aki belül bennünk él. 
  Köszönöm, hogy elmesélted, hisz a mai, fiatal rajongók talán nem ismerik 
  annyira a Celtic Frost-ot, hogy értsék az összefüggéseket. 
   Sajnálhatják, akik nem ismerik, hisz a Celtic Frost teremtette meg a death 
  metal-t, õk voltak az elsõ zenekar, akik klasszikus hangszerekkel jelentek meg 
  a metálban az 'Into the Pandemonium' albumukkal 1987-ben elég sok klasszikus 
  meg operai elemet behoztak.
   Az valóban egy iszonyú nagy album, megvan nekem is!
   Gondoltam, haha, különben biztos nem engednék meg, hogy interjúzzál! Hahaha!
   Mit gondolsz, mi a Therion zenéjének legfontosabb ismertetõjegye, hogyan 
  fejlesztettétek ki az egyediségeteket?
   Tudod, a Therion egy nagyon spontán dolog, egyszerû a dolgunk, mert azt 
  csináljuk, amit akarunk! Természetesen, ha felveszünk egy új albumot, bennünk 
  van, hogy azokat az elemeket feltétlenül beletegyük a zenébe, amitõl felismerhetõen 
  Therion lesz, mivel ebben a névben a rajongók már megbíznak, de ettõl függetlenül 
  nagyon fontos, hogy minden albummal kipróbálunk valami újdonságot is. Amikor 
  a kezedbe veszed a következõ Therion albumot, azt sosem találod majd unalmasnak, 
  nem olyan lesz, amilyennek elõre kiszámíthattad volna, mindig fogsz benne találni 
  valami újítást.
   Hogyan voltatok képesek ennek az egyéni hangnak a meglelésére?
   Nem tudom, egyáltalán nem, szerintem egyszerûen csak így alakult! Hahaha!
   Valószínûleg a létezõ egyetlen helyes választ adtad! Haha! Mi volt a zenekar 
  történetében az az idõszak, ami igazán nagy befolyással bírt a késõbbiekre, 
  a mai arcotokra, ismertségetekre?
   Minden kétségen felül a 'Theli' korszaka volt az. Különleges volt, mert 
  elõtte már megjelent négy albumunk, a Theli volt az ötödik, de a korábbiakkal 
  nem voltak túl fényesek az eladásaink. Aztán meg ott voltak az álmaink, azokról 
  a dolgokról, amiket zeneileg meg akartunk végre már valósítani, szerettünk volna 
  pár szokatlan elemet csempészni a muzsikába, igazi nagy kórussal akartuk készíteni 
  a felvételt, ám pénz nélkül erre nem volt lehetõségünk. Ha a Theli nem lett 
  volna olyan hatalmas siker, sosem tudtuk volna elérni az álmainkat! Nem lett 
  volna lehetõségünk megcsinálni a 'Vovin'-t, ahol végre igazi zenekarral dolgozhattunk. 
  Szóval a Theli korszaka volt az a speciális kor a mi történelmünkben, amikor 
  végre fellendült a zenekar, s ez nem csak azért volt fontos, hogy sikeresek 
  legyünk piacilag is, ki a frászt érdekel a pénz, ha álmokról van szó, tehát 
  azért, mert így valóban azzal a szabadsággal dolgozhattunk, amit szerettünk 
  volna mindig is. Amikor megcsináltuk az ötödik albumot, nem azért csináltuk, 
  hogy pénzünk legyen, mert úgy voltunk akkor, hogy "na egye fene, ezt még 
  megcsináljuk", azt hittük, hatalmas bukás lesz, hiszen olyannyira más, 
  újszerû volt az album az akkoriban futó zenékhez képest, hogy nem hittünk benne, 
  hogy bárki is meg akarja majd venni. Volt már benne operakórus is, ami megint 
  csak különcségnek tûnhetett, persze nekünk nagyon tetszett, de nem igazán bíztunk 
  benne. Aztán egyszer csak megindultak az eladások, felfelé, rengeteg lemez fogyott, 
  és mi meg nem is terveztük, hogy élõben is játszani fogjuk az album dalait, 
  ám hirtelen rengeteg turnéfelkérésünk érkezett. Érted, nekünk, akiknek mindaddig 
  gondot jelentett egy normális turné összehozása! A Theli-vel HÁROM európai turnét 
  csináltunk... Úgyhogy hirtelen benn találtuk magunkat a pezsgésben, hirtelen 
  el tudtuk adni a lemezeinket, hirtelen mindenhonnak feltûntek a zenekar rajongói. 
  Ez volt az elsõ olyan idõ a karrierünkben, amikor igazán magasra emeltek minket, 
  mindenkit az érdekelt, hogy mi mit csinálunk, tele voltak velünk a magazinok. 
  Ebben a korszakban nyílt meg elõttünk az út az elkövetkezendõ évek sikerei felé.
   Melyik albumotok a legsikeresebb ezidáig?
   Ha kimondottan az eladásokat nézem, akkor határozottan a 'Vovin'. A 'Theli'-vel 
  is nagyon komoly eladásaink voltak, de a Vovin-nal ezt megdupláztuk! Azóta sem 
  tudtuk ugyanarra a magaslatra visszajutni, egyik késõbbi albummal sem sikerült, 
  de azt hiszem nagyon nehéz is lenne ezt megcsinálni, pont azért, mert a Vovin 
  idõszakában is nagyon erõsen "futtattak" minket, mindenhol rólunk 
  beszéltek, az emberek emlékeztek arra, hogy a Theli idõszakban olvastak rólunk, 
  és kíváncsiak lettek az új anyagra, szóval megvették a Vovin-t. A marketing 
  is nagyon jól mûködött, csodaszép borítója lett az albumnak. Szóval azzal, hogy 
  a Theli-vel felfuttattak minket, megalapozták a Vovin sikerét, hiszen az emberek 
  nem egy régi albumot vesznek meg, ha kíváncsiak egy csapatra, hanem a következõt. 
  Emellett a Vovin az az album volt, amit nagyon sokan könnyedén meg tudtak hallgatni, 
  olyanok is, akik alapvetõen nem hallgatnak metált, például sok gótikus és progresszív 
  rock rajongó is mellénk állt, de még olyanok is, akik sosem vásárolnának metál 
  vagy rock lemezeket, de semmi ilyesmit, se gótikust, se semmit. Szóval nagyon 
  nagy volt a siker, és nagyon intenzív turnéba kezdtünk, a Moonspell társaságában, 
  Európában ha jól emlékszem 48 koncertállomásunk volt, szerte a kontinensen Portugáliától 
  Skóciáig, a skandináv országokig, meg persze Magyarországon is voltunk.
   Szóval a Vovin-nal kiszélesítettétek a rajongói körötöket. Most is mellettetek 
  állnak még az akkor verbuválódott emberek?
   Nem mindenki, de azt hiszem nagyon sok embert megtartottunk, például a 
  gótikus rajongók közül elsõsorban, de a fõ közönségünk az metál közönség, színesítve 
  azzal a jó néhány gótikus arccal. Maradt pár prog rock rajongó is, de az eleve 
  nem túl széles színtér, egész Európában talán néhány ezer igazán komoly arc 
  ha lehet, most az olyanokra gondolok, akik a régi Rush-t, meg az effajta zenéket 
  kedvelik. Mégis az az érzésem, hogy leginkább a fõvonal-béli rajongók maradtak 
  meg, hiszen, ha valakinek, aki nem metál fanatikus, bejött a Vovin, már nem 
  tetszett a Deggial, ami sokkal bonyolultabb zeneileg, nincs rajta igazi slágerszám, 
  olyasmi, mint a 'To Mega Therion', vagy 'The Rise of Sodoma and Gomorrah', sokkal 
  inkább az egységessége által erõs. A 'The Secret of the Runes' pedig úgy vélem 
  sokkal nehezebben emészthetõ hangszerelésû, a kórusok is meredekek benne. Szóval 
  azt hiszem, van egy rakás ember, aki csak a Vovin-t vette meg, és az a legkülönösebb, 
  hogy még mindig fogy belõle! Amikor megkapom az elszámolásokat, mindig látom, 
  hogy szerepel rajta a Vovin is az újabb eladások között. Szóval fura, én magam 
  sem értem, miért van ez így!
   Érdekes, nem hittem volna én sem! Akkor kezdtetek játszani, a nyolcvanas 
  években, amikor a metál mûfaj az aranykorát élte. Aztán eljöttek a metál hanyatlásának 
  évei is, ti pedig pont ekkor kezdtetek felkapaszkodni. Hogy éltétek meg ezeket 
  a nehéz éveket?
   Számunkra nem voltak nehezek ezek az évek, talán a heavy mûfajának igen, 
  de mi egy death metál csapatnak indultunk és a death meg pont akkor élte a virágkorát. 
  Az emberek valami újat akartak, és mi eléggé mások voltunk, mint az átlag metál. 
  Akkor a death metálnak nagyon erõs underground bázisa volt, nagyon élénk élet 
  folyt, közvetlen kapcsolatok alakultak ki a zenészek között, a zenészek és a 
  közönség között. Elképzelhetetlen lett volna egy nyolcvanas évekbeli heavy metal 
  bandával leülni sörözni, beszélgetni, nem mászkáltak ki koncertek után a rajongók 
  közé. A death-ben pedig mindenki rajongó volt, a zenekarok megnézték egymást, 
  és egyébként is inkább a kisebb koncertek domináltak, például az elsõ Threion 
  bulin negyvenen voltak. Aztán nagyon gyakran egy ilyen kisebb koncerten a közönség 
  felét másik zenekarok zenészei tették ki, cseréltük egymást a színpadon, és 
  ennek is volt egy nagyon pozitív hangulata akkor. Igazi, mondhatni baráti közösségek 
  alakultak ki! Számunkra és a többi zenekar számára ez igazi aranykor volt, könnyen 
  lehetett lemezszerzõdéshez jutni, még ha nem is adtak el sok lemezt, akkor is, 
  és egy-kétszáz embernek is megérte játszani, mert olyan iszonyú jó volt a hangulat. 
  Aztán a legjobbak persze kiemelkedtek a mezõnybõl, és növekedtek az eladásaik 
  is, de ez inkább már a kilencvenes évek közepe felé volt. Ezeken a lépcsõkön 
  jutottunk el a Theli albumig, ami nagy elõrelépés lett, mindenekelõtt elhagytuk 
  a death metal mûfaját, kifejlesztettük a saját hangunkat addigra. Játszottuk 
  persze még a régi nótákat, de zeneileg sokat hozzátettünk a dologhoz, például 
  ugye bejöttek a kórusok. Ennek ellenére is megmaradt egy csomó egykori death 
  metálos rajongó mellettünk, aztán újabb aranykor kezdõdött számunkra ezzel a 
  progresszív, szimfonikus, klasszikus zene által ihletett dologgal. Amikor a 
  Theli-vel kijöttünk, úgy nõttek ki mindenhonnan az effajta zenekarok, mint a 
  gombák, az új aranykor újabb zenekarok garmadáját hozta eredményül, szerintem 
  ez a mai napig is tart. Gondolok itt például olyanokra, mint a Nightwish, meg 
  a hasonlóak, akikre amúgy nagy tisztelettel tekintek.
   Az új dupla koncertalbumotok összetételét tekintve lehetne akár Threion-történelmi 
  lecke is a rajongóitoknak. Ha téged kérnének fel egy válogatás elkészítésére, 
  te miket tennél fel arra az albumra?
   Hát, nagyjából azokat, amik a koncertalbumon is vannak. Hahaha. De persze 
  nagyban függene attól is, hogy mennyire hosszú válogatást lehetne csinálni! 
  Nem mindegy, hogy egy tripla albumot, vagy egyetlen lemezt kellene-e megtölteni. 
  Nem lenne könnyû, az biztos, hiszen mások azok a kedvenceim, amiket például 
  imádok élõben játszani, és mások azok, amiket a legjobb lemezfelvételként tartok 
  számon. Szóval vannak, amiket azért szeretek, mert a rajongóink kedvencei, vannak 
  olyanok, amiket meg azért, mert nagyon dögösen szólnak a lemezeken. Lehetnének 
  más okból kifolyólag kedvenccé lett dalok is, amiknek például a szövege áll 
  nagyon közel hozzám, vagy egyszerûen csak kellemes emlékek fûznek hozzá. Iszonyú 
  nehéz döntések lennének! Imádom például a Theli-rõl a Cults of the Shadow-t, 
  hiszen ez az egyik legjobb koncertnótánk, egyszerûen imádom játszani, de a Thelirõl 
  több más dal is felférne. Aztán nagyon szeretem még az olyan dalainkat, amik 
  kicsit komplexebbek, mint pl. a Via Nocturna a Deggial-ról, vagy a Drakonian 
  Trilogy a Vovin-ról, ja meg persze kellene a To Mega Therion mindenképpen, aztán 
  a Siren of the Wood. Ha még sokáig hagysz beszélni, minden számunkat fel fogom 
  sorolni!
   Milyen terveitek vannak a közeli jövõre nézvést? Úgy értem, gondolkodtok-e 
  már azon, hogy mikor fog kijönni a következõ stúdióalbumotok például?
   Egy rakás dalunk van már megírva, úgy ötven-ötvenöt kiadatlan dalunk van 
  jelenleg, ami azt hiszem elég szép mennyiség, Johan és Kristian is rengeteg 
  nótát írt, nekem megy úgy 35-40 szárad a lelkemen. Aztán lassan majd kialakul, 
  hogy mennyit fogunk tudni felhasználni, ez majd az elõkészületekkor jön át igazán, 
  hogy melyikek fognak igazán jól szólni a felvételeken, aztán ha felvettük õket, 
  kiderül majd, hogy mennyit használunk majd a lemezhez végül. Azt hiszem, valamikor 
  a jövõ év elején kezdjük az elõzetes felvételeket, de nem kell rohannunk, hiszen 
  van a piacon tíz lemezünk, szóval most egy kicsit inkább nyugalmasabb, vakációsabb 
  idõszakunk van. Nagyon fontos lesz a következõ album, részint pont ezért, mert 
  ilyen iszonyú sok dalunk van, amikbõl minden szempontból a legjobbakat akarjuk 
  kiválasztani majd, amik minden szempontból megfelelnek majd a saját és a rajongóink 
  elvárásainak is.
   Úgy láttam, a honlapotokat nem nagyon frissítettétek mostanában... Mikor 
  jut erre is idõtök?
   Szégyellem magamat, mert ez az én feladatom lenne, de tudod, a nyár nagy 
  részét pihenéssel töltöttem, Dél-Németországban nyaraltam, most viszont eléggé 
  ráindultunk a frissítésre, leginkább a rajongói részekre koncentrálunk, szóval 
  például elég sokat küszködünk a különféle fordításokkal, hiszen nagyon sok nyelvre 
  le akarjuk fordíttatni a honlap információit, talán még a magyar is bekerül 
  majd ezek közé.
   Lesz valami "szülinapi" bulitok a zenekarral?
   Nem igazán hiszen konkrét naphoz nem tudnám kötni a dolgot, még én sem 
  emlékszem, milyen nap kezdtük el a zenekarral a muzsikálást, meg aztán ez a 
  tizenöt nem is olyan kerek szám, amit annyira meg kellene ünnepelni... Persze 
  nekem személy szerint nagyon sokat jelent, ha újra meghallgatom a régi felvételeket, 
  talán ezért is azok a dalok, amiket mostanában írtam kissé közelebb is állnak 
  ehhez a régi stílushoz. No meg aztán a zenekar jelenlegi felállása nincs is 
  együtt a kezdetektõl, csak néhány éve, számukra meg aztán tényleg semmit sem 
  jelentene a tizenöt év. Majd a huszonöt éves fennállásunkat tisztességesen megünnepeljük, 
  de szeretnénk még vagy negyven évig együtt zenélni!
   Azt hiszem, a rajongók örülni fognak ennek a kijelentésednek! Kicsit beszéljünk 
  az új dupla koncertalbumról is! Igazán remekül is szól, meg azt hiszem emellett 
  nagyon jól átadja azokat a hangulatokat, amik egy Threrion koncertet uralnak. 
  Hol készültek a felvételek?
   A legnagyobb koncerteket Dél-Amerikában, Kolumbiában vettük fel, igazi 
  aréna-közönséggel. Tulajdonképpen három különbözõ réteget akartunk megmutatni, 
  hiszen a dél-amerikai bulik igazán más hangulatban, más közönség elõtt folytak, 
  mint Európában. Itt, az Óvilágban kétféle koncertrõl vettünk fel: a nagyokról, 
  amiket pl. Hollandiában vagy Budapesten, vagy Litvániában adtunk úgy 1500-1600 
  fõs közönséggel, illetve a közepes klubkoncertekrõl, ahol 500-800 ember elõtt 
  játszottunk. Törekedtünk arra is, hogy felismerhetõ legyen az, hogy melyik helyszínen 
  készült a felvétel, szóval ha valaki ott volt, tudja, hogy az szól az albumon, 
  amin õ is részt vett, megpróbáltuk a legfelejthetetlenebb pillanatokat, dalokat 
  kiragadni, például a budapesti fellépésrõl is. A hamburgi koncerten, ahol úgy 
  500 ember volt, szintén kicsíptük a legjobb dalokat. Kolumbia fõvárosában, Bogotában 
  két koncertünk volt, mindkettõbõl vannak fenn felvételek, azonnal felismerhetõek 
  ezek a nagy koncertek. Hamburgban ugye kis közönséggel volt dolgunk, ennek is 
  megvan a maga hangulata, meg a budapesti 1600 embernek is.
   Amúgy ezek a koncertek emlékezetesek voltak számodra a felvételtõl eltekintve 
  is?
   A lemez olyan lett nekem, mintha egy fotóalbumot nézegetnék, elõjönnek 
  az emlékek a hallgatásakor, szóval egy olyan fotóalbum lett, amibe hangok vannak 
  beragasztva... Nagyon sok koncerten készítettünk felvételeket, mivel tudtuk, 
  hogy sok szempont alapján kell majd kiválasztani a legjobbakat, például, hogy 
  milyen jól szól az adott helyen a cuccunk, milyen a közönség, stb. Leginkább 
  akkor jöttek elõ a nosztalgikus érzéseink, amikor a stúdióban visszahallgattuk 
  a felvételeket, és azt hiszem sikerült az albumra a turné legjobb koncertjein 
  rögzített felvételeket összerakni. Az biztos, hogy például Európában Budapest 
  volt a legjobb koncertünk, nagyon jó volt a közönségünk is, nagyon inspirálóan 
  hatottak ránk. A hamburgi koncert is jó volt, de ugye ott kevesebben voltak, 
  viszont remekül szóltunk, de mindent egybevetve azt kell mondjam, a közönséget 
  és a hangzást, a játékunkat tekintve a legjobb Európában a budapesti volt! Volt 
  még egy hasonló Hollandiában, Tilburgban, itt is nagyon klassz volt a közönség, 
  a hamburgihoz hasonló méretû volt, élveztük is a koncertet, de elég sokat hibáztunk, 
  hogy úgy mondjam egyszerûen sz*rok voltunk, szóval ez nem jöhetett szóba a lemeznél 
  már... Sajnáltuk is, pont a közönség miatt, de hiába voltak õk jók, ha mi meg 
  úgy elb*sztuk. Szóval Budapest volt a legjobb helyszín.
   Amikor tavaly Budapesten a koncert elõtt beszélgettünk, megkérdeztelek azokról 
  a lángokról, amiket a színpadon díszletkként használtatok, de akkor azt mondtad, 
  hogy titok, mitõl olyan szépek. Most hajlandó vagy már elárulni? Engem még mindig 
  érdekel!
   Hogy te mikre nem emlékszel?! Hát, talán majd legközelebb is megnézheted 
  õket!
   Szóval még mindig titok...
   Nem túl nagy titok, de szerintem nagyon klassz dolog akkor is, ha nem tudod 
  a hogyanját! Haha!
   Hát, akkor majd legközelebb újra megpróbálom... Nos, szeretnék neked meg 
  az egész Therion-nak sok sikert kívánni a dupla albumhoz is, meg persze az elkövetkezendõ 
  negyven évhez. Remélem hamarosan, mondjuk jövõre, a következõ stúdióalbum megjelenésekor 
  újra beszélgethetünk majd!
   Lehet, hogy még hamarabb is, hiszen eléképzelhetõ, hogy fogunk menni addig 
  még Magyarországra egy fesztiválra játszani, arra, ahol idén a Manowar játszott, 
  úgy tudom, egy nagyon jól szervezett fesztivál volt, remek közönséggel, szóval 
  szeretném, ha akkor találkozhatnánk majd!
   Ami azt illeti, én sem tiltakoznék, ha újra meg kellene néznem benneteket 
  élõben... Hát, akkor addig is minden jót, és köszönöm a kedves válaszaidat, 
  Christofer!
   Neked is minden jót, és üdvözletem az olvasóidnak!
Gyebnár Mónika


 2010. augusztus 18. szerda, 23:52 |
2010. augusztus 18. szerda, 23:52 | 


