rockgyemantok.hu

Július 23-án - Lenke napján - kaptam telefonvégre e kedves nyári névnap hangulatához cseppet sem illõ, ám annál dögösebb zenét játszó IN FLAMES dobosát, Daniel Svensson-t. Az In Flames szeptemberben jelenteti meg következõ sorlemezét Reroute To Remain címmel, ennek kapcsán volt lehetõségem szóba elegyedni a svédek bõrnyûvõjével.

Szia Daniel! Jó reggelt - már persze ha neked a 11 óra reggel van még...
Igen, igen, reggel van a javából!
Jól aludtál?
Köszi szépen, jól, bár egy kicsit keveset...
No, ha elég frissnek érzed magadat, el is kezdhetnénk a beszélgetést! Az új albumotok a hatodik sorlemez lesz, az ötödik a Nuclear Blast kiadásában. Elégedettek vagytok az eddig elért eredményeitekkel, az új albummal?
Tudod, minden album egyre jobb és jobb lett, persze mindig akadt valami, amit lehetett volna még jobban csinálni, utólag jön csak rá ezekre az ember. Ha az ember valami alkotó tevékenységet csinál, ha mûvész, mindig jobbat és jobbat akar, sosem lehet elégedett teljesen.
És az új album még jobb lett az eddigieknél, mit gondolsz?
Pillanatnyilag úgy tûnik, hogy igen, ez lett az eddigi legklasszabb albumunk. Tudod, most kicsit másképp dolgoztunk, mint eddig, ez volt az elsõ alkalom, hogy voltak az album felvételének igazi elõkészületi munkái. Bevonultunk egy kis házba vidéken, Svédországban, és itt csak mi öten voltunk ott, a zenekari tagok, senki sem volt velünk. Kétszer egy hétig éltünk így, összezárva pár cuccal, amivel felvettünk a dalokat. Minden dalt összeraktunk, felvettünk, átrágtunk tüzetesen, volt idõnk rá így, hogy kiválogassuk a legjobb dolgokat, meghallgassuk és elemezzük, hogy mi hogyan lenne jobb.
Elég volt ez az idõ arra, hogy minden dalt megírjatok?
Tulajdonképp nem az összes dal született itt, de a nagy részük igen, és erre elég volt az idõ.
Szóval az elmúlt évek turnéi alatt nem nagyon volt idõtök a dalírásra...
Tudod, ha az ember turnézik, ugyan egy koncert nem vesz el olyan sok idõt a napból, csak pár óra a felkészülés meg a játék, de ilyenkor az ember teljesen más hangulatban van, nem a dalírás az elsõ, ami eszünkbe jut, ha épp nem vagyunk a színpadon. Az írásra akkor van idõ és ihlet is, amikor hazaérsz egy turnéról, és kicsit pihentél. Ilyenkor fel kell elõször dolgozni az élményeket, aztán lehet nekiülni a zeneírásnak.
Szerinted fárasztó dolog a turnézás?
Voltaképpen nem hiszem, hogy az lenne, imádunk turnézni, imádunk élõben fellépni, minden albumunkat megturnéztattuk eddig. Persze néha belefárad az ember, de leginkább az öröm a jellemzõ érzés ilyenkor, nagyon sok energiát ad egy jó koncert!
Van olyan hely a földön, ahová eddig még nem jutottatok el és szeretnétek feltétlenül ellátogatni?
Hát, Ausztráliában még nem voltunk, azt azért még meg kéne csípni!
Igen, elég messze van, de egy napon biztosan figyelhetitek majd a közönség elsõ soraiban headbangelõ kengurukat is!
Igen, hahaha!
Miben különbözik, és miben lesz az eddigiekhez hasonló az új album?
Nem hiszem, hogy akkora különbségek lennének, mint az emberek esetleg gondolják. A legfõbb különbség talán az, hogy több dallamot visznek a gitárok, átvettek az énekdallamok szerepébõl egy keveset, persze azért minden maradt olyan dallamos, mint volt. Szóval néha az ének viszi a dallamot, de az eddigieknél gyakrabban a gitár. Az éneket most inkább egyedi hangszerként használtuk, sokkal dinamikusabb, mint volt.
De gondolom azért a gitárokban is megmaradt az az erõ, ami eddig is volt...
Természetesen, de már nem arra törekedtünk, hogy olyan komplex módon írjuk a dalokat, ezzel az elõkészületi munkával sokat segítettünk magunkon, azt hiszem, volt lehetõségünk rendesen kielemezni a kész anyag felvétele elõtt, tudtunk változtatni, ha valami nem tetszett. Ezelõtt sosem csináltunk ilyet, csak próbáltuk a dalokat, aztán felvettük - szóval sokszor már késõ volt, mire valójában rendesen végig tudtuk hallgatni a dalokat, nem volt lehetõségünk már kicserélni valamit, ha nem tetszett. Most leülhettünk és meghallgathattuk mindet.
Tehát akkor az album elkészítésében is fejlõdtetek, nem csupán zeneileg...
Igen, ez így igaz.
Van valami szimbolikus jelentése az album címének? (Reroute To Remain - Visszatérés a megmaradáshoz - GyM)
Olyasmit akar kifejezni, hogy különbözõ utakon járunk, különbözõ utakon tudunk eljutni a gyökereinkhez, a haladást jelképezi a stagnálással szemben, a változásokat, amiket végigélünk, amik hatottak az életünk alapjaira.
És Te személy szerint hova vezetheted vissza a saját zenei gyökereidet?
Nehéz egyetlen dologra tenni a hangsúlyt, annyi minden volt, csak a hétköznapi életet véve alapul, kezdve azzal, hogy kikkel találkozol, milyen helyekre jársz el, rengeteg emberrel kapcsolatba kerülsz, szóval nehéz kiszúrni A Kezdetet. Még zenekarra sem tudnám igazán visszavezetni.
Zenészként mik voltak az elsõ élményeid?
Az elsõ zenekarom, amiben játszottam, még amolyan kölyökcsapat volt, a szüleim garázsában próbáltunk, tizennégy voltam akkor. Az elsõ próbánk közben már megjelentek a szomszédok és élénken tiltakoztak a zaj ellen, õk csak azt hallottak, úgy tûnik... Hahaha!
És ha mostanság összefutsz ezekkel a szomszédokkal, gratulálnak neked a fejlõdésedhez, a karrieredhez?
Sajnos nem találkoztunk, mivel elköltöztünk arról a környékrõl, teljesen más városban is lakunk most.
De biztosan emlékeznek rád...
Hát, azok után, amit akkor átéltek, ebben egy cseppet sem kételkedem... Hahaha!
Térjünk vissza az albumhoz! Tudnál kiemelni valamit a nóták közül? Melyik tetszik neked a legjobban, melyiknek a szövegvilága áll hozzád legközelebb?
Ha a szövegekrõl kérdezel, az eléggé nehéz, mivel Anders írja az összest, az õ fejébõl pattannak ki az ötletek, így igazán én csak azt tudom elmondani, hogy nekem mi a legkedvesebb. Az õ életének az eseményeire, az õ gondolataira alapul, persze tökéletesen át lehet ezeket érezni. Most nem igazán konkrét sztorikat írt meg, inkább egymásba kapcsolódó gondolatok vannak a szövegekbe ültetve, némileg filozofikus lett szerintem. Az én kedvencem az a Cloud Connected, ami egyfajta életszemlélet, egyfajta metafora a létezésre, valami végsõ megnyugvást, Nirvána szerû dolog melletti állásfoglalást tükröz.
Zeneileg volna mit ajánlanod a dalok közül a hallgatók figyelmébe?
Van pár teljesen különbözõ hangulatú dal az albumon, úgy értem mindben benne van az In Flames, de nem egysíkúak, van egy akusztikus dal, tiszta énekkel és dobbal, ami eléggé újszerû az In Flames esetében, de én nagyon szeretem! Remélem a rajongóknak is be fog jönni!
A legutóbbi lemezetek, ami ezelõtt kijött, egy japán koncertlemez volt. Nagyon sok csapat ad ki Japánban felvett koncertekrõl lemezt. Mi ennek az oka, mi más ott, amiért ott veszik fel sokan az élõ albumaikat? Van valami specialitása annak az országnak?
A specialitások természetesen megvannak, de nem ez a legfõbb ok, nálunk legalábbis nem ez volt... Tudod, ott rendelkezésre állt minden cucc egy jó felvételhez, nem kellett magunkkal vinni külön azt is, nem volt ezzel külön macera, szóval mi csak játszottunk, ahogy szoktunk, csak közben meg volt nyomva a felvétel gomb! Hahaha! Emiatt vettük ott fel az élõ albumot.
A közönség más, mint Európában?
Eléggé mások, de nagyon szeretjük õket. Tudod, ott valahogy jobban tisztelik a zenészt, a mûvészt, amikor játszunk, akkor figyelnek, ha vége a számnak, várnak két másodpercet, és akkor kezdenek el tapsolni, de ha Anders beszél, azonnal abbahagyják, figyelik, hallani akarják, mit mond, figyelik, mit játszunk, nem a bulin van a hangsúly, hanem azon, hogy ha elmennek egy koncertre, akkor azt hallják is az elsõ hangtól az utolsóig! Ez nem azt jelenti, hogy nem olyan lelkesek, csak más módon nyilvánul meg a lelkesedésük, inkább a figyelem és a tisztelet az, ami elsõre lejön egy ilyen koncerten számunkra. Fura érzés így játszani, az azért fix!
Pár hete megfordultatok Magyarországon is a Summer Rocks fesztiválon. Milyen emlékeid vannak errõl a buliról, az országról?
2000-ben már jártunk Magyarországon, ha jól emlékszem, szóval ez már a második alkalom volt, de az akkori hely nevére sajnos nem emlékszem, de nagyon klassz volt, mindenki nagyon kedves volt velünk már akkor is. Most az volt a legõrületesebb, hogy iszonyú sokan tolongtak az autogramos pultunknál, szóval annyi srác nyüzsgött ott, hogy hihetetlen, hogy ennyire érdekeljük a magyarokat, kicsit kaotikusnak is tûnt, nem láttuk a sorok végét... Ez persze hatalmas megtiszteltetés volt számunkra, épp ezért is nagyon szeretnénk mihamarabb újra visszamenni Magyarországra!
Sok külföldi csapat szereti a magyar közönséget ezért a rajongásért, ezek szerint ti is ezt tapasztaltátok.
Igen, bár még csak kétszer voltunk nálatok, de valami olyasmit éreztünk, mintha oda tartoznánk, a magyar srácok közé, õrületes volt!
A korábbi idõkben elég sok tagcsere volt az In Flames-ben. Mit gondolsz, a jelenlegi felállás egy tartós, véglegesnek tûnõ felállás?
Jómagam a Whoracle albumnál csatlakoztam a csapathoz, azóta változatlan a felállás. Tudom, hogy eleinte elég sok zûr volt a felállással, de szerintem most nagyon együtt van a banda, már több, mint négy éve, szóval szerintem ha még mindig élvezzük a rengeteg turné után is, hogy együtt lógjunk, mászkáljunk, akkor lehet valami, ami komolyan összetart minket. Szerintem ez a lehetõ legstabilabb In Flames felállás!
Olyan vagytok akkor, mint egy zenészcsalád?
Olyasmi, igen, mint egy nagy család...
És mi a helyzet a barátnõkkel? Õk hogy viselik azt, hogy alig vagytok otthon, hogy rengeteget turnéztok?
Hát, azt hiszem, iszonyú nehéz lehet nekik, elég sokat kínlódhatnak emiatt, mert tényleg nagyon sokat vagyunk távol. Persze, ha otthon vagyunk, megpróbálunk olyan sokat együtt lenni velük, amennyit csak lehet. De nagyon nagy tisztelet illeti meg õket azért, hogy elviselik ezt a sok egyedüllétet!
Mi volt a legfurább kaja, amit a turnék során megkóstoltál?
Hát, természetesen Japánban volt, haha, van ugye a szusi (friss, nyers halból készült japán "csemege" - GyM). Az étterem, ahová elvittek minket szusit enni, egy hatalmas akváriummal volt felszerelve, ott úszkáltak a halak, aztán amikor bementünk enni, mondta a pincér, hogy mutassuk meg, melyik halból kérjük az ebédet... Hát, elég szörnyû volt látni õket, ahogy ott úszkálnak, aztán meg viszontlátni õket nemsokára a tányéron...Huhh, kissé kiráz a hideg most is, ha visszagondolok rá...
El tudom képzelni...Haha!
Hát, valóban, meg fogom gondolni százszor eztán, hogy egyek-e szusit...Nem sok kedvet érzek hozzá ezek után, hahaha!
Van valami vicces sztorid, amin a rajongók is nevethetnek egy jót, olyasmi, ami a turnék során történt veletek?
Mindig rengeteg ilyesmi történik, de nem tudnék kiemelni semmit, persze rengeteget tréfálkozunk egymással, muszáj is, mert különben nem lehetne hónapokig kibírni együtt a turnébuszban! Sokat kell ökörködnünk, ami levezeti a feszültségeinket.
Mit vártok az új albumtól? Vannak még új lehetõségek egy újabb réteg meghódítására?
Hát, nagyon reméljük! Ez eddig a legjobban kidolgozott albumunk, úgy hiszem, ezzel még több ember lesz elégedett, mint az eddigiekkel. Meg aztán turnéztunk a Slipknot-tal februárban Nagy Britanniában, aztán az USA-ban meg a Soulfly-jal nyomtuk két hónapig, szóval ezek nagyon jó lehetõségek voltak, hogy egy másik közönségréteg felé is bemutatkozzunk, sok új arc ismerkedett meg a zenénkkel. Az új album meg szerintem igazán klassz lett, szerintem biztosan fog sok új arcot is az In Flames mellé állítani.
Fiatalabb, vagy inkább idõsebb réteget képvisel a közönségetek?
Ez nagyjából attól függ, melyik országra érted. Például Németországban inkább idõsebbek, de Svédországban az átlagéletkoruk valahol 16-17 év körül lehet. Ha a világ egészét nézem, inkább a fiatalabb generációk dominálnak, azt hiszem.
Ha majd neked lesznek gyerekeid, Te el fogod õket vinni koncertekre?
Egyelõre még nem akarunk gyereket, beszéltünk ugyan róla már a barátnõmmel, de majd csak, ha abbahagyom a zenélést, mert így ugye nem lehetne komolyan foglalkozni a családdal. Majd ha lesznek srácaim, ha akarnak jönni, természetesen elviszem õket majd koncertekre, de nem fogom õket arra kényszeríteni, hogy jöjjenek, vagy, hogy metált hallgassanak, úgyis rájönnek majd maguktól, hogy nem olyan rossz az, hahaha!
Még egy kérdés az albumról: a borítóról szólnál pár szót? Ki csinálta, miért más, mint az eddigi borítóitok?
Az eddigi albumaink esetén ugyanaz a srác készítette a borítókat, Andreas Marschall, õ rengeteg színt használt, de azt hiszem az évek alatt az emberek megunhatták ezt, hogy mindig egy kaptafára készültek a borítóink, nem nagyon volt jelentõs különbség köztük. Most éppen ezért akartunk változtatni, s Niklas Sundin-t (Dark Tranquility - GyM) bíztuk meg a borító elkészítésével. Õ elég szûkmarkúan bánt a színekkel, szóval fehér háttér elõtt van egy igazán szép, érzékletes hatású grafika. Niklas nagyon sok lemezborítót készített már, azt hiszem fõállásban is ezt csinálja! Szerintem igazán nagyszerûek a munkái!
Nos, akkor már csak sok sikert tudok kívánni nektek az albumhoz meg az õszi turnéhoz, ahol remélem tényleg sok új rajongóra is akadtok majd! Köszönöm szépen a beszélgetést!
Én is köszönöm a jókívánságaidat, és üdvözlet az olvasóidnak! Szia!

Gyebnár Mónika