14. alkalommal rendezett a Peron alapítvány Tatabányán tehetségkutatót.

Mielõtt belevágnánk a résztvevõk, teljesség igénye nélküli bemutatásához, gondolkodjunk el a tehetségkutatás fogalmán.

Tehetségkutatás: Már maga a szó is érdekes, és elgondolkodtató. Tényleg csak a tehetséget kutatják az ilyen megmozdulásokon? Szerintem nem. Mert ez már kevés. Nem elég a professzionális zenei tudás, a kristálytiszta hang. Nem elég a jól megirt zene, az összeszokottság, a hibátlan elõadás. Ebbõl sajnos már Dunát lehet rekeszteni ebben az országban.

KELL VALAMI PLUSSZ! Valami olyasmi, amit senki más nem mûvel rajtad kívül. Istenem! Bár így lenne. Mennyivel egyszerûbb dolga lenne a kezdõ és a középmezõnybõl felfelé igyekvõ zenekaroknak. Na, dobjuk sutba az utópiát!

Térjünk vissza a programra. 14 zenekart láthattunk ezen a napon. Kezdjük elõbb azokkal a zenekarokkal, akiknek sajnos ez az nap nem sikerült túl jól. Sajnos, valószínûleg az idõ rövidsége miatt, nem hallhattunk kimerítõ kritikát a zsûri részérõl, pedig szükséges lett volna.

Tudniuk kellene ezeknek a fiataloknak, hogy érdemes-e ezzel foglalkozniuk, illetve min kellene javítaniuk.

Az Álomcsapda énekesének én elmondtam volna, hogy még egy 2 órás koncert összképét sem rontjuk el azzal, hogy egy félliteres pohárból kólát szürcsölgetünk a szám közben. Fõleg nem, ha mindösszesen egy 10 perces produkciót kell bemutatnunk a színpadon. Illúzióromboló és tiszteletlen a közönséggel szemben. És ugye õket kell megnyernünk.

A Nihil csinos basszeros lánnyal bír, de mivel az énekes komoly színpadi mozgást produkált a színpadon, neki is legalább kettõt jobbra kettõt balra kellett volna lépnie. De nem lépett.

A George on the moon zenekar Szlovákiából érkezett. A szólógitáros többet foglalkozott a pedáljával, mint a produkcióval, ami valószínûleg az izgalomnak is be tudható volt. Bár ezt egy koncerten vagy egy fesztiválon a közönség már nem díjazta volna. Egy húrszakadást is úgy kell lekezelni, hogy az senkinek se tûnjön fel. A hangszerelés nem volt igazából a helyzet magaslatán, ezen még dolgozniuk kell.

Szomorúsággal töltött el, hogy a tizennégy zenekarból hét angolul énekelt egy magyar tehetségkutatón. Hogy várják el ezek a zenekarok, hogy dalaik itthon slágerré váljanak, és mindenki dúdolja. Ez csak magyarul képzelhetõ el. Itt Magyarországon.

Na nézzük azokat, akik miatt érdemes volt ott lennem.

Eddig nem voltam a progresszív metál híve. Eddig.

FutureRealm Dob és szinti géprõl. Basszer, gitár, ének élõben. A gitáros, rövidnadrágban, Kraftwerk mozdulatokkal. Basszeros bõrben, énekes, a show kedvéért, idõnként a földön fetrengve. Kirázott a hideg. Remélem hallok még róluk. Nálam õk villogtatták meg azt a pluszt.

Drágám, tévedtem! A fiúk már nem gyerekek. Volt egy olyan érzésem, mint ha pár munkanélküli pedagógus úgy döntött volna, hogy mostantól a zenébõl próbál megélni. Ez rögtön elmúlt, ahogy elkezdtek zenélni. Ismeritek azt az érzést, mikor azt szeretnétek, hogy egy szám sohase érne véget? Na ezt éreztem. A stílus 80-as évek underground zenéje. Nem véletlenül végeztek a második helyen. Bár én nem értem mit kerestek egy tehetségkutatón

Mindig más . Be kell vallanom, az énekes lenyûgözött. A srác apró súlyfelesleggel küzd, de ez õt mit sem zavarja. Hihetetlen jó mozgásérzékkel és még jobb hanggal állta a sarat frontember pozícióba. Gratula

Íme a gyõztes: HAnGerillA Tokajból. Hát mit mondjak? Minden rendben volt!

Klasszikus négyes felállás. Saját elmondásuk szerint rap metal. De kit érdekel, hogy mi a stílus!

Felmentek a színpadra és elõadtak egy olyan produkciót, ami az élvonalbeli zenekarokkal felveszi a versenyt. Király volt a zene, a színpadi mozgás, a fiúk betöltötték a tatabányai Roxxy Music színpadát. Nem volt felesleges sallang, semmi olyan zavaró tényezõ, ami még a sokat látott kritikusok szeme is rögtön kiszúr. Nem volt bizonytalanság, megtorpanás. Kezek-lábak jártak, arcok mosolyra kerekedtek és természetesen a vastaps sem maradt el.

A fiúk megérdemelten gyõztek. Aznap õk voltak a legjobbak. Hogy mit fognak profitálni ebbõl a nyereménybõl? Talán 1-2 plusz fellépést, egy-két meghívást fesztiválokra (persze csak akkor, ha ez a dicsõség és maga a zenekar jól van promotálva) Egyébként semmit sem. Nyertek egy tehetségkutatót, amire éveken keresztül büszkék lesznek és könnyes szemmel fognak rá emlékezni. Nyertek egy videoklipet, ami soha nem fog egyik TV-ben sem lemenni.

Magyarországon nincs utógondozás. Nincs, mert, lehetetlen. Gomba módra szaporodnak a zenekarok, bárki alapíthat egyet, ha van pénze hangszerre, technikára és terembérletre. Bárki felléphet bárhol, ha van ismeretsége, és elmegy ingyen játszani. Bárki alapíthat zenekart zenei alapképesítés nélkül. Demokrácia van, ami sajnos a minõség rovására megy.

Hajra HanGerillA! Talán Nektek sikerülni fog!

-Boltsek Andrea-