Idén is megrendezték az immár hagyományosnak számító Fesztelen Fesztivált Debrecenben. A kétnapos rendezvény 2004-ben április 2-ára és 3-ára esett. Én a pénteki napon jutottam el erre a isteni banzájra, amit a környezõ településekrõl mindenki megtisztelt, aki a punk és a rock mûfajban érdekeltnek érezte magát.

Este 7 körül megérkeztem végre a gyönyörû történelmi városba. A kapunyitás ekkorra volt meghirdetve, de hát az éhség nagy úr, elõször irány a McDonalds. Aztán nem mellékesen meg kellett keresni a Lovardát, mivel az egész koncertsorozat ott zajlott. Csakhogy (szégyen, nem szégyen) még sosem jártam ott és gõzöm nem volt, merre kell menni. Szerencsére segítségemre volt egy szimpatikus punk banda, akik nemhogy elkísértek odáig, de még borral is megkínáltak. :-)
Mikor végre megtaláltuk a bejáratot, egybõl jobban éreztem magam. Megnyugodtam, mert hasonló beállítottságú emberek között voltam, még ha nem is ismertem senkit. Itt már baj nem lehet, gondoltam. Tévedtem…Végül kisebb nehézségek árán, de bejutottam és megnéztem, kik lesznek a fellépõk:
NAGYSZÍNPAD:
20:30 Phaidon
21:30 Skafunderz
22:30 Auróra
00:00 Depresszió
KISSZÍNPAD:
20:00 Harted Solution
20:40 Retrock
21:30 Cyborn
22:25 Nerve
23:15 Hurkatöltõ.
Szép névsor, mit ne mondjak. Bár a legtöbben az Auróra és a Depresszió miatt jöttek (ez látszott az öltözködési stílusokon, a pólókon), azért hallottam pár dicsérõ szót az emberektõl a kevésbé ismert Skafunderz és Hurkatöltõ csapatokról is.
Azt vártam volna, hogy már a Phaidon bemelegíti a közönséget, ennek ellenére 10 óra körül még mindig láttam az emeleten békésen üldögélõ, csocsózgató embereket. Elég meglepõ látványt nyújtottak.
A Kisszínpadon viszont õrületes volt a hangulat, bár ez betudható annak is, hogy a kis helyszínt kevesebb ember is betölti, nem lehetett leülni és így azért könnyebben belelendül az ember a tombolásba. Bár én nem sokáig bírtam az elképesztõ hangerõt, majd szétrobbant az ember feje a basszustól. Mindenképpen dicséret illeti a szervezõket (na meg persze az építészeketJ), mert a térbeli közelség ellenére egyáltalán nem voltak áthallások a párhuzamos koncertekrõl, amint beléptem a Kisszínpadra nyomban megszûnt létezni a kinti banda zenéje.
Úgy 10 óra tájban megérkezett a Depresszió is. Már a megérkezéskor különcök voltak, ugyanis (mint megtudtam) minden zenekar az oldalsó bejáraton jutott be, ezért kicsit meglepõdtem mikor összefutottam velük a fõbejáratnál. Gyorsan hátramentünk és „segítettem” nekik kipakolni a buszból. Bár gyakran kimentem megnézni a közönséget, na és egy kis sörutánpótlást szerezni, innentõl legfõképp az öltözõknél tartózkodtam. Ekkor már színpadon volt az Auróra és végre elkezdõdhetett az igazi tombolás. Vigi és csapata mindent beleadott, az összes punk felpattant az ismerõs dallamok hallatán. A patinás banda most sem hazudtolta meg magát, a másfél órás koncert alatt nem engedtek a népnek semmi lazítást.
Eközben a Depi már LÁZASAN készülõdött az éjféli fellépésre. És ezt most szó szerint kell érteni. Sajnos a dobos, Dávid és az énekes, Feri is megfázott, és Ádámnak, a gitárosnak is fájt valamilye. Várták is, meg nem is a koncertet, hisz majd’ meg voltak halva. De nem volt kérdés, egyértelmû volt, hogy kiállnak a színpadra, hisz a rajongók az elsõk és nem okozhatnak nekik csalódást!
A közönség már izgatott volt, egyre gyûltek a színpad elõtt, mindenki közel akart kerülni hozzájuk. Mikor a fiúk kimentek és elkezdtek egy számot játszani, még csak hangoltak, a beállításokat próbálgatták, de a rajongók úgy tomboltak, mintha már élesben nyomnák. Mikor minden klappolt, lejöttek oldalra és én megkérdeztem Zolitól, a basszusgitárostól, hogy miért jönnek le, mikor mindjárt szétszedik a Lovardát, úgy könyörögnek, hogy játsszanak. Erre õ csak mosolyogva azt felelte: "Izgatni kell a népet!" :-) Hát, ez egy elég jó módszer rá. És a hangulatot csak fokozta, mikor berakták a bevonuló zenét, a Birodalmi indulót a Star Wars-ból. Hát akkor kész volt a közönség, õrjöngtek teli torokból. A fiúk se voltam semmik, a betegség ellenére zúztak tiszta erõbõlJ. Ha már itt tartunk : ha Feri nem jelenti be, hogy Dávid 39 fokos lázzal dobol ma este (amit dicséretes módon nagyon értékeltek), akkor semmit nem vettek volna észre az egészbõl. Leszámítva Feri orrfújásait a számok között... De hát ez belefér, nem?
Itt kell megemlítenem, hogy a Death Soul Tribe is fellépet volna, de az õ dobosuk olyan beteg lett, hogy kórházban kellett ápolni. Jobbulást neki!
A Depresszió énekese folyamatosan arra inspirálta a közönséget, hogy jöjjenek közelebb és tomboljanak velük. Nem értettem a dolgot, ezért kimentem megnézni, és tényleg…Rendesen megfogyatkoztak és sokan csak ültek a Lovardában. A fáradtságot mi sem szimbolizálta jobban, mint egy, az elsõ sorban a színpadra dõlve elalvó srác. :-) Ami valljuk be, koncert közben nem kis teljesítmény! A banda a buli végén nem volt azért nagyon csalódott, megértették, hogy késõi volt az idõpont, és rengeteg fiatal is eljött, akiknek a többsége más városból, esetleg megyébõl jött.
Ennek ellenére nagyon jó volt a fesztivál, másnap többek között az Anima Sound System-re tombolhatott a nép. De nekem elég volt ez az egy este is, így is totál kész voltam. Hajnali 2 körül „kidobtak” minket a Lovardából és következett sok-sok gyaloglás, na meg csövezés a vasútállomáson a hasonszõrûekkel, míg végre 4-kor elkezdhettem hazafelé zötyögni. Azt javaslom, ha valaki teheti, jövõre ne hagyja ki ezt a bulit! Ja és Szódának üzenem: Isteniek voltak a fények! :-)

Kovács Tünde