Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Summer Rocks 2003 - 2. nap
Budapest, Petõfi Csarnok

 

Az elõzõ napi eseményektõl zúgó fejjel, és hatalmas várakozással érkeztem a Petõfi Csarnok elé, ahol már gyülekezett a "fekete sereg". A kapunyitással egyidõben kezdõdött a Casketgarden nevû magyar zenekar produkciója, melyrõl a bejáratnál való sorban állás miatt abszolút lemaradtam sok más sorstársammal együtt. A kapun való átjutás után örömmel konstatáltam, hogy a finn Nightwish éppen ezekben a percekben kezd hozzá a dedikáláshoz. Kitartó sorbanállás után hozzájutottam a kívánt aláírásokhoz, majd boldogan távoztam a színpad irányába.
Children of Bodom. Életemben most láttam-hallottam elõször ezt a zenekart, de olyan iszonyatos hatással voltak rám, hogy egész koncertjük alatt futosott a hátamon a hideg zenéjüktõl libabõröztem az összhangzatoktól. Ez itt a lehetõ legpozitívabban értendõ. A koncert utáni szünetben elhatároztam, amilyen gyorsan csak lehet beszerzem hanghordozóikat, hogy minél többször élvezhessem dalaikat.
Nigthwish. Nálam az abszolút istenkirályságos zenekarok egyike közé tartozik. Most sem csalódtam bennük, nagyon jól összeállított repertoárral érkeztek. Tarja hatása a közönségre nem mindennapi. Már kisujjának milliméternyi megmozdításával is nagy tömegeket képes mozgásba lendíteni, kezek erdeje emelkedik a legapróbb jelzésre a magasba, hogy ütemes tapssal biztosítsa a zenekart arról, hogy mennyire jó amit csinálnak.
Anthrax. Szintén premier esete állt fenn a zenekarral kapcsolatban, de egy Nightwish után nem tudtak annyira elbûvölni, hogy az utolsó percig figyeljem õket.

Kamarás Andrea