Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon



Katona Főnök Lacival beszélgetünk a Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok zenekarról

Előny vagy hátrány az számotokra, hogy minden cikk így kezdődik: Katona Főnök új zenekara a KAFeBar?

Ez a téma már csak a média képviselőit érdekli.

Az Akela-közönsége már tudja (s egyébként 80-90%-ának nem tetszik - ŐK a farkas-dalokat várják tőlem), akik meg nem ismerték az Akelát, azoknak vagy nem mondd semmit ez az info, vagy előítélettel fogadják a dolgot... tehát már inkább: hátrány.

Honnan jött az ötlet, hogy a 70-es,80-as évek legendás zenekarainak dalait dolgozzátok át?

Ahonnan minden ötlet: Istenek sugallták.
De voltak (idáig vezető) logikus gondolatmenetek is:

Amikor a Retek (aki többet keresett minden zenekari tagnál, mivel +15% szervezési jutalékban is részesedett) otthagyta az Akelát az AB/CD miatt, akiknek évente minimum 100 bulija volt (míg nekünk 30-40), akkor jöttem rá, hogy beköszöntött a buta-világ.
Na - gondoltam - nekem is ilyet kéne csinálni... De addigra már az összes külföldi nagy név le volt foglalva. Anno még (kedvenceim közül) Rammstein volt szabadon, de mivel nem tudok külföldiül, magyar nyelvű tribute bandát kellett csinálni.

1. mivel olyan még nincs (kivéve pont az Akelát, aki kettővel is rendelkezik - Falka, FeneHad), illetve a Piramis+ volt még, akik azóta (eredeti tagok bevonásával) már nem is számítanak annak (-szerintem).
2. egy igazi tribute zenekar megpróbálja megszólalásban, fazonálisan az eredetit koppintani. Mivel nekem nincs olyan hangom mint Révész S.-, D.Bill-, Vikidál-, ....stb. nak/nek - eleve az eredeti hangzás előállítással meg sem próbálkoztam.
3. de mivel színpad, rock-metál-bulik nélkül: életem értelmetlen,
4. az anyagiakra nem kell figyelni (rock = padló, CD-eladás = padló...) tehát csinálhatok olyat, amiben jól érzem magam: felidézhetem legszebb junior éveim pillanatait.
5. Piramis rajongó voltam/vagyok/leszek. Szövegei 15 évesen megfogtak, és ma is olyan életbölcsességeket vélek felfedezni, hogy ihaj. A Beatrice (Mikló - Lugó - Gidó - Don - Feró) volt a másik kedvencem, de rendszeresen jártam Mobilra, Hobóra, Bizottságra is (10 Ft volt egy koncertjegy).
6. A népszerűséget már letojom. (Volt belőle elég.) De azért jó érzés, ha a közönség is élvezi a bulit. Mögöttem szól a brutális rock, zseniális szövegeket odadörmögöm... mi kell még? (Néha jobban érzem magam, mint egy saját-irományú Akela bulin.)

Nem voltak ebből szerzői jogi problémák? Mindenki hozzájárult az átdolgozáshoz? Vagy örültek a lehetőségnek?

A lemezen: minden dal mellett az eredeti szerzők lesznek feltüntetve, így hát jogilag nem problémázhatnak. Tiszteletből, azért minden érintett zenekar vezéregyéniségének megmutattam a nótákat, de még csak a Feró reagált, azt mondta: "überfasza".

Én először a tavalyi Zorall Sörfeszten láttalak benneteket. Nagyra értékelem, ha egy zenekar ad a design-ra. Sajnos a jó és jól előadott zene már nem elég. Milyen ezzel kapcsolatban a visszajelzés?

Főleg bandán belül voltak nagy feszültségek. A 17 éves gitáros, ill. dobos osztálytársai cikinek minősítették, ezért nem akartak belebújni. Minden koncert úgy kezdődött: "Főnöööök neeee, csak most az egyszer ne kelljen felvenni..." - majdnem fel is bomlottunk emiatt... Hosszas győzködésbe, fenyegetőzésekbe és költői hasonlataimba került, mire elfogadták a fellépő-ruha szentségét. '96-ban az Akelával is végig kellett ezt csinálnom, amikor az ősemberes-imágó volt - szóval van már gyakorlatom.

A közönségnek pedig: egyik részének tetszik, a másiknak nem - de minden fellépésnél (és ezek többségében "falunap"-feelingű bulik voltak) ránk szegeződött minden tekintet: "kik ezek a csuhás barmok?" Egyből belevésődünk a memóriájukba. Ha farmerba, bőrbe tolnánk, mint az egymillióegyedik zenekar... ki tudja, hol lennénk?
A tribute állítólag azt jelenti = tisztelet. Ez is a tiszteletes (csuhás) imágónkat táplálja.
Azt is szokták kérdezni: ki a Kóbor Angyal, kik a Fekete Bárányok? Holott ez csak a feldolgozásra ítélt zenekarok meghatározása. A névválasztásnak egyébként szintén köze van a szerzetes-cucchoz, mivel: elvonatkoztatva a megidézett zenekaroktól, egy középkori, egyházi feelinget sugall.

Indultatok a Borsodi Zenei Fesztivál tehetségkutatóján és lehetőséget kaptatok a bemutatkozásra Bécsben az International Live Awardon. Hogy éltétek meg ezt a sikert? Főleg a fiatalokra gondolok a zenekarban, hiszen Te már tudod, hogy mit jelent az a szó, hogy siker!

Mindenki örült, mint majom a farkának. A szakmai elismerés persze jól esik, de a Közönség elismerése: az igazi siker. Hogy ezt megkapjuk-e az még a jövő titka.

Milyen volt Bécsben? Mesélj!

Nem tudtuk a maximumot nyújtani. Reggel 9-kor indultunk és 22:45-kor került csak ránk a sor. Félhullák voltunk, de nem is ez volt a baj. A Zsűri ígyis a 2. helyre voksolt minket. Csakhogy a végeredmény kialakításában, 50%-ban a közönség szavazatok döntöttek, s mivel "csak" 7 jegyvásárlót (kik Tapolcáról jöttek velünk (köszi Nekik!)) tudtunk felmutatni (a többszáz osztrák zenekar drukker ellenében), az összesítésben: 7. helyen végeztünk. (Az első 5 jutott tovább.)

Hogyan tovább?

"Tisztelet'S" címmel, március elején, a Hammer Record's gondozásában jelenik meg az első albumunk.
Kéne valamilyen ütős klipet csinálni az egyik nótára, és sugároztatni,
Rádiókat kell elfoglalnunk, hogy játsszák a dalainkat, és sok-sok fesztiválon bemutatkozni...
Ha lehetőséget kapunk arra, hogy a Közönség elé kerülhessünk - biztos vagyok a sikerben.

Későbbi repertoárunkban, a fent említett zenekarokon kívül, minden olyan, dalnak, formációnak (Topó NT, Lord, Tűzkerék, Stressz... stb) szeretnék emléket állítani, akik valaha is fekete báránynak minősültek; s az egyre szaporodó saját szerzemények függvényében állíthatom: legalább 10 nagylemeznyi anyag van tarsolyunkban.

http://www.kafebar.hu

-Boltsek Andrea-

[2010. január]