Fiatal magyar tehetségek a világsztárral egy színpadon.

Amikor március 5. -én a budapesti Crazy Mama Music Clubban kísérték Tim "RIPPER" Owenst és nem is akármilyen alkalomból, csak az járt a fejemben "mekkora dolog lehet ez a srácoknak!".
Azután amikor érezhető volt mindenütt a későbbi koncertbeszámolókban egyfajta közöny, vagy leginkább a "ne beszéljünk már róluk" effektus. . . nos akkor meg az jutott eszembe "mi magyarok tényleg ilyenek vagyunk? . . . tényleg mintegy letagadjuk vagy még inkább szégyeljük azt a bandát amelyik tulajdonképpen élő világpremiert csinált egy világsztár oldalán egy olyan dallal, ami csak néhány héttel azelőtt jelent meg hanghordozón és a stúdión kívül még nem lett soha (és egy darabig nem is lesz) előadva? ". . . "tényleg ilyenek vagyunk mi? . . . "és mi tesz egyeseket ilyenné? ". . . "az irígység? . . . vagy mi? "
Mert az viszont eléggé röhejes, hogy Tim Owens elégedett volt. . . de a Charred Walls Of The Damned formáció is, Richard Christy dobos dalszerzővel együtt. . . csak itthon próbáljuk eltüntetni e csodálatos történés legapróbb nyomait is.
Azt hiszem, a mentalitásunkkal vannak igen komoly problémák. . . mindegy, én vettem a fáradtságot és megkerestem a bandát, mert néhány sort mindenképpen megérdemelnek a világpremierben való részvételük kapcsán is de a koncerten látott/hallott saját kis blokkjuk után is.

Bártfay László: Sziasztok! Vágjunk bele a közepébe. . . elvárom az őszinteséget és rizsa mentességet! Menni fog?

Keeper Of Dreams: Igen, igyekszünk!

B. L. : Mikor tudtátok meg, hogy Ti fogjátok Ripper-rel megcsinálni a világpremiert? Egyáltalán hogy történt ez az egész mesébe illő történés? Elejétől a végéig kíváncsi vagyok rá.

Marci: Körülbelül 3 héttel az esemény előtt egy reggel Tóth Balázzsal (CasketGarden) beszélgettem online, Ő hívta fel a figyelmem erre a lehetőségre. Nagyon megörültem a dolognak, ugyanis Ripper legendás neve mellett 2, számunkra talán még nagyobb példakép is szerepel a Charred Walls of the Damned anyagon, méghozzá Richard Christy, és Steve DiGorgio-é, így ezzel előttük is leróhattuk tiszteletünket. Nem is teketóriáztam sokat, rögtön jelentkeztem, ismertem már a számot és úgy gondoltam képesek lennénk megtanulni. Azt hiszem, még aznap kaptam is a választ, hogy egyenlőre nincs másik jelentkező, és ha próbán ütősen be tudjuk mutatni a számot, akkor mehet a buli. Meg is volt ez a próba, és megkaptuk a lehetőséget. A végeredmény pedig egy életre szóló élmény lett nekünk, sosem fogom elfelejteni.

B. L. : Mi járt a fejetekben, amikor felszólított Tim benneteket hogy "itt az idő"? Milyen érzés volt számotokra ott kísérni Őt?

Dani: Én személy szerint már baromira vártam, mert felpörgetett, ahogy nyomták a dalokat a srácok. A Burn In Hell az egyik kedvenc Ripper-érás Judas Priest nótám, úgyhogy azután pont bennem volt a bugi, hogy atomjaira szedjük az univerzumot.

Marci: Én is jócskán fel voltam pörögve, hátulról láttam a rengeteg tomboló embert, és arra gondoltam milyen jó lenne, ha a saját koncertjeinken is ennyi ember és ilyen mértékben zúzna. . . aztán mikor felléptünk a színpadra csak tovább erősödött bennem ez az érzés, fantasztikus volt az a lelkesedés, amit az emberek sugároztak. Emellett a bizonyítási vágy is bennem volt, hogy egy ekkora név mellett megfeleljünk az elvárásnak. Na meg szimplán zúzni is nagy kedv volt már bennem, engem is felspanoltak rendesen az addigi nóták.

B. L. : Meséljetek magatokról! Ki mikor kezdte zenei pályáját? Hány évesek vagytok? Mindenről, ami rólatok meg a zenekarotokról szól. Milyen stílusban toljátok a metalt?

Marci: 20 éves vagyok, zenei pályámat már egész kis koromban, általános iskola 1. osztályban elkezdtem, mikor is hegedűt fogtam a kezembe. Ez a szerelem egész 12 éves koromig tartott, amikor arra a hangszerre váltottam, ami miatt ez a beszélgetés most megvalósulhat, gitárra. Pár év után bele is jöttem a dologba, több saját számos zenekarban is megfordultam az évek során, melyek közül leginkább a KerecsenSólyom, és a Tritonus zenekarokat emelném ki. Amikor megalakult a Keeper of Dreams, akkor még tagja is voltam mindkettőnek, idővel azonban tőlük elváltak útjaim. Egy rövid ideig tagja voltam annak a zenekarnak is, ami kapcsán megismertem Danit - aki ősz óta tagja a zenekarnak - a Charmadyniának. De nem sokkal később sajnos ez is feloszlott, erről Dani mesél majd bővebben. Én inkább a Keeper of Dreams zenei koncepciójáról mondanék pár szót. Mikor megalakultunk az volt a cél hogy igényes, technikás, mégis fogós és zúzós, főként death metal stílusú számokat írjunk, az első lemez ezek szellemében íródott. Legnagyobb hatással akkoriban a Death, Cynic, Pestilence, Atheist zenekarok voltak ránk. Manapság kicsit tágítani szeretnénk a zenei határainkat, az eddigi stíluselemek mellé szeretnénk beemelni elvontabb, dallamosabb részeket, Tomi a basszusgitárosunk énekelni is fog az új számokban. Emellett persze mindenképp meg fog maradni a dinamika, és az erő. Egyszóval a következő lemezt nagyon oda fogjuk tenni, szeretnénk, ha úgy igazán ott lehetne a nevünk a magyar metal színtér élvonalában.

Dani: Én 25 éves vagyok, 10 éve kezdtem gitározni, eleinte 3 éven keresztül a klasszikus gitáros tanulmányok és rengeteg koncert volt meghatározó, majd szép lassan jött a metal is, amit amúgy 6 éves korom óta hallgatok, csak gitáron olyan 17 éves koromra jutottam el odáig, hogy komolyan kezdjem venni a metalos dolgokat is. Tanultam később Szekeres Tamás gitáriskolájában 4 évig, illetve 2007-ben fél évet Dániában, ahol egy ösztöndíj révén végeztem egy zenei kurzust. A Keeperben én vagyok az új arc, 2009 végén csatlakoztam csak a zenekarhoz, korábban a Charmadynia nevű másfél demot megélt prog-power bandában játszottam, illetve van egy külföldi zenészekkel (Alan Tecchio, Steve Smyth, Ron Jarzombek, Atma Anur) készülő prog-power projektem, a Mind's Mirrors, akikkel az első lemezanyagon dolgozunk. Zeneileg mindenevő vagyok, nem csak agyig torzított gitárral operáló zenéket hallgatok, pár kedvenc/hatás: Nevermore, Orphaned Land, Pain Of Salvation, Death, Control Denied, Emperor, Cynic, Portal, Morbid Angel, Depeche Mode, Duran Duran, Iron Maiden, Savatage.

B. L. : Magyarország első számú közösségi portálján olvastam, hogy valami "fikázás" volt. . . Koncert előtt vagy után történt az eset? Mi történt egyáltalán?

Dani: Nos, a többiek az esetről tőlem értesültek, tulajdonképpen az történt, hogy az este egyik fellépő zenekarának egyik tagja a koncertjük végeztével a backstage-ben gratulált a fellépésünkhöz, majd nem sokkal később az egyik asztaltársaságnál (köztük a barátnőmmel, amiről az illető nyilván nem tudott) fennhangon kezdte szapulni a zenekart olyan felkiáltással, hogy kik ezek, mi ez a szar zene, meg különben is, hogy néznek már ki a gitárjaik, merthogy ezek szar sportgitárok (hozzáteszem, hogy az én hangszerem kiváló magyar hangszerkészítők több hónapos munkájával készült el, és árban sem 3 rekesz sörrel egyenértékű), egy jó Les Paul kell a jó zenéhez. Ehhez jön hozzá még, ami a koncertműsorban bekövetkezett hirtelen változás hátterében állt, hogy ugye mi játszottunk volna közvetlenül a fő produkció előtt, de jó magyar szokás szerint valakik elkezdték verni az asztalt hogy mégis hogy kerülünk mi oda. . . A végeredményt pedig ismerjük.

B. L. : Az, hogy szarul eshetett a történet nektek, azt vágom. . . de mennyire foglalkoztok az ilyen "beszólásokkal"? Esetleg volt máskor is ilyen eset, vagy ez csak az "itt és most" kategóriába sorolható? Tényleg, tudtok arról hogy Richard Christy dalszerző nagyon díjazott benneteket?
Merthogy Ripper tudatta többek között vele is a történteket, hiszen Richard a dal szerzője adta áldását a világpremierhez és ezért tudni is szerette volna mi, hogy ment.

Dani: Én személy szerint azzal foglalkozom inkább, hogy Ripper többször is elmondta a buli után, hogy tetszett neki a produkciónk, illetve annak, hogy Richard Christy, aki 12 éve az egyik kedvenc dobosom, szintén meghallgatta a Keepert, és elismerően nyilatkozott. Sőt, Tim eljuttatott neki 1 példányt a lemezünkből, és megígérte, hogy miután meghallgatta, megosztja velünk a szakmai észrevételeit. Azt mondom, hogy ezeknek az embereknek a véleménye számít, és büszke vagyok rá, hogy ilyen szintű muzsikusokkal sikerült kapcsolatba kerülni. Amúgy meg azt szeretem, ha valaki odajön, és megmondja a szemembe, hogy "Srácok, ez nekem rohadtul nem tetszik". Attól az itthon divatos - főleg a kommunizmusban kinőtt zenészgenerációra jellemző - tendenciától viszont fel tud menni az agyvizem, ha szembedicsérnek, aztán meg lefikáznak, összefogás helyett pedig inkább egymást fúrják a bandák. Ami a fellépők sorrendjét illeti, röhejesnek és gyerekesnek tartom, hogy 40 év feletti felnőtt emberek azért szívják a koncertszervező vérét, hogy ki hányadiknak játsszon. Viszont azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy az összes zenész, akivel az After Rain, Crossholder, Kafebár zenekarokból ill. Ripper kísérőzenekarából beszéltünk, maximálisan jó arc volt. Segítettük egymást a felszerelést tekintve, és tiszteletet érdemel alapvetően mindenki, aki ezen az estén bármilyen produkcióval színpadra lépett és helyt állt.

Marci: Én csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy osztom Dani véleményét teljes mértékben, de engem még annyira sem érdekel ez az egész "beszólás" mint őt. Ha jól esik az illetőnek csinálja, csak magát járatja le. Azt viszont nem szeretném, ha egy ilyen hülyeségről jutnánk eszükbe azoknak az embereknek, akik esetleg a zenénket nem is ismerik, azt szeretném ha a zenénket értékelnék, nem arról témáznának, hogy milyen "balhé" volt ennek a bulinak a kapcsán.

B. L. : Egyébként van elképzelésetek arról hogy miért ócsároltak benneteket anélkül hogy ismernének?

Dani: Fogalmam sincs, szerintem gerincvelői reflex.

B. L. :- Most legyetek extra őszinték! Nem lehet az, hogy többen azt hitték, hogy "megvettétek" (Magyarországon divat egy ideje pénzt kérni az előzenekaroktól. . . és azok boldogan vagy nem boldogan de fizetnek is!) magatoknak a fellépési lehetőséget és ezért alakult ki egy bizonyos ellenszenv?
Egyébként tök mindegy kinek vagytok ellenszenvesek, hiszen felkerültetek néhány napja a híres Blabbermouth oldalra is. . . külön gratula srácok!

http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=137650

Marci: Nem hinném, hogy ez van a háttérben, egyszerűen csak nem vagyunk közismertek még ezen a szinten, és szerintem páran furcsállták hogy egy ekkora rendezvényre bekerültünk. Remélem ez idővel elmúlik.

Dani: Lehet, hogy van valami ilyesmi, de én akárkivel beszéltem más, hozzánk hasonló "amatőr" zenekarokból, vagy zenészfórumokon, mindenhol gratuláltak és drukkoltak, hogy jól sikerüljön. Ezt az aznap esti incidenst leszámítva nem is volt más negatív visszhangja a dolognak, szóval én nem érzek általános ellenszenvet, sőt.

B. L. : Láttátok hogy a koncerten többen a magyar "elit rock/metal"-ból is jelen voltak? Ossian gitárosa, Kalapács gitárosa, Omen gitárosa . . . hogy csak néhányat említsek a hírességek közül.

Dani: Igen, sok kiváló zenész megjelent aznap este, remélem, hogy sokuknak tetszett, amit műveltünk.

Marci: Igen, én is felfigyeltem sok nagyobb színpadról ismerős arcra, és örültem neki, hogy bemutatkozhattunk előttük. Én is remélem, hogy legalább néhányukban megmozdított valamit a zenénk, és ha a későbbiekben felmerül a nevünk, akkor talán mondanak majd pár elismerő szót.

B. L. : Ugorjunk! Mi a jövő számotokra? Gondolom, ettől a Ripperes bulitól még nem lettetek világsztárok és nem is szálltatok el. . . Hogy állnak a koncertek? Hol lesztek hallhatóak/láthatóak a jövőben?

K. O. D. : Világsztárok semmiképp, viszont éppen zajlik a tavaszi turnénk, aminek keretein belül remek zenekarokkal lépünk fel az ország különböző városaiban, mint pl. Budapest, Mosonmagyaróvár, Szeged, Pécs, Kiskunfélegyháza, Debrecen. Emellett a Gorezone fesztivál teljhatalmú ura, Főnök jóvoltából április közepén a Tilos Rádió Gorezone műsorában lesz hallható egy interjú a zenekarral a május 15-ei budapesti Gorezone fesztiválos fellépésünk kapcsán. Emellett ezerrel gyúrjuk az új dalokat, amint kiépül újra a megfelelő technikai infrastruktúra, nekiállunk feldemozni a készülőfélben lévő új dalokat, amelyekben már remélhetőleg kamatoztatni tudjuk Tomi énekesi kvalitásait is, illetve zeneileg is előrelépést mutatnak az első lemez dalaihoz képest.

B. L. : Rövid interjúmat azzal zárnám, hogy büszke vagyok rátok személy szerint hogy megcsináltátok itt Magyarországon a Ghost Town élő világpremierét. Ezen kívül rengeteg hasonlóan jó bulit kívánok még!
Köszönöm a rövid és őszinte interjút!

K. O. D. : Nagyon örülünk és hálásak vagyunk, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget, óriási élmény és megtiszteltetés volt! Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődést a csapat önálló anyagára is.

-Bártfay "Metal Angel" László-

[2010. április]