Ezek a csávók nagyon ráéreztek, hogy mitõl döglik a légy! Az elsõ albumuk anno nagyon megfogott frissességével és komplexitásával, azzal, hogy valami újat hoztak a rockzenei palettára. A második IOWA címû lemezükön továbbmentek, módosítottak egy picit az irányvonalon és összehoztak egy teljesen beteg lemezt. Talán nem meglepõ, hogy a harmadik albumukon megint valami újat mûvelnek, úgy, hogy közben a már kialakult Slipknot íz megmaradt.
Ezúttal egy kicsit érthetõbb vonalat választott a kilenc maszkos figura, és valami olyasmi sült ki a dologból, amikor a középtempós power/thrash-t összegyúrjuk az extrém metallal és egy kevéske lírával fûszerezzük. Nem, nem elírás ez utóbbi megjegyzés. A lemezen ugyanis két akusztikusan hangszerelt igazi ballada is található. Ugye meglepõ?
A lemez a Prelude 3.0 címû tétellel nyit. Érdekes, elborult, kissé depressziós muzsika. The Blister Exists - ez a következõ darab és itt a régi Slipknot rajongók találják meg kedvenc bandájukat. A feszesen pattogó témát egy jól eltalált refrénnel sikerült ellenpontozni. A Three Nil intenzív dal, viszi tovább az elõzõ lemezek õrült hangulatát. A Duality-re készült az elsõ klip, ebbõl talán az is kikövetkeztethetõ, hogy ez tûnik az elsõ "slágergyanús" dalnak. Igazi metal téma. A The Opium Of The People tipikus ugrálós darab, koncertfavoritnak tûnik. És jön az elsõ igazi meglepetés, a Circle. Érzelemdús, dallamos dal. Van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan ezt a nótát is éjjel-nappal láthatjuk majd a zenecsatornákon. Arra persze kíváncsi leszek, hogy egy ilyen lírai hangvételû nótát hogy fognak majd maszkban elõadni... Meredek váltás a következõ dal (Welcome), hiszen gyorsan vissza kell zökkenünk az eredeti Slipknot világba. Dühös, pörgõs nóta. Vermilion - újabb váltás: beborulós téma és nagyívû refrén. A Pulse Of The Maggots ismét egy feszes és üvöltözõs darab. A Hc-ízû kezdés után a Before I Forget is egy remek metal-szerzeménnyé kerekedik. Vermilion, Pt. 2 - a másik akusztikus dal. Egyszerûen szép. Furcsa ezt írni egy Slipknot dalról, de itt tényleg errõl van szó. Jól megkomponált tétel, fantasztikus vokálokkal, tele érzéssel. A Nameless is érdekes nóta: intenzív szaggatás után egyszercsak egy akusztikus középrészben találjuk magunkat ami aztán egy brutális középtempós döngöldébe csap át. Elborult, lassú málházás a Virus of Life is, majd a záró Danger - Keep Away is egy lassú darab, bár ez esetben ódzkodnék a lírai jelzõtõl.
Nem egyszerû ez a lemez, mégis zseniális. Meglehet, a régi rajongók közül néhányan elpártolnak majd az album hallatán, de az is valószínûnek tûnik, hogy helyükre még többen érkeznek. A Vol. 3: (The Subliminal Verses) ugyanis egy kiváló alkotás egy érett zenekartól.
www.slipknot1.com
Ákos
| 
