rockgyemantok.hu

Ahogy azt már a maxi-kritikámban elõre jeleztem, az Eleven Hold második albuma - két évvel a debütáló nagylemez után - magánkiadásban jelent meg. Azt hiszem, nem kell a lemeziparban dolgozni ahhoz, hogy tudjuk, ez mit jelent. Egyrészt azt, hogy pénzt, idõt és energiát mindent a zenekarnak és a managementnek (ilCinemaNuovo) kell befektetnie, viszont! Ami nagyon fontos szerintem, különösen az olyan zenekarok esetében, mint az Eleven Hold - vagyis akik a zenélés öröméért alapítottak zenekar, dalaikkal ki akarnak valamit fejezni, és nem azért szálltak be a zeneiparba, mert gyors meggazdagodást remélnek tõle - szóval az ilyen csapatok esetében fontos tényezõ az, hogy senki ne mondja meg nekik, mit és hogyan csináljanak. Ezt valósíthatták meg az új albumon.

Nos akkor kezdjük ezt a kis lemezajánlót (nem kritika lesz, mert "el vagyok fogulva"....) a borítóval. A "Három percig" maxi tematikáját viszi tovább a borító, hiszen ismét Jarolics Tamás rajzait használták fel illusztrációként (amolyan "valahányszor újranézed, mindig fedezel fel benne valami újat" típusú rajzok, és ezzel szerintem maximálisan passzolnak az Eleven Hold zenéjéhez), valamint a maxi alapszíne a fehér, az albumé pedig a fekete lett. Még a borítónál maradva hadd másoljam ide azt a bizonyos "Perentál edvájzöri"-t, ami engem nagyon megragadott: "A zenekar figyelmezteti a szülõket, hogy ezen a lemezen szövegek (!) vannak, melyek - ellentétben a kétszavas izékkel - (el)gondolkodást idéznek elõ! Gyermekeik esetleges öntudatráébredéséért (viszont) vállaljuk a felelõsséget! Másért vessenek magukra!"

Nos, akkor nézzük ezeket a dalokat! A dalok hangzásvilágának felelõse a maxinál már jól bevált Lepés Gábor lett ismét. Rögtön elsõ hallásra két dolog tûnik szembe: egyrészt sokkal hangsúlyosabb szerepe lett Zsófi hegedûjátékának, ami nagyon tuti, hiszen egyrészt nagyon tetszik, ahogy játszik, másrészt pedig sokkal vidámabbak a vidám dalok, és sokkal érzelmesebbek az érzelmes dalok tõle. Másrészt valahogy a gitárokat is kicsit hangsúlyosabbnak érzem, ettõl viszont "rockosabb", sõt helyenként kifejezetten grunge-osabb lett a hangzás, de megmaradt benne az a bizonyos "folkos" íz is. Ha még emlékeztek, az elsõ lemeznél volt, aki a hegedû miatt a Corrs-hoz hasonlította õket (jómagam is, bevallom, nagy hülyeség volt) - na most pedig én azt mondom, hogy olyan Levellers-es íze van a dolognak, és ez nem is baj!!! (Persze én már nem csak egyszer hallottam a dalokat, hiszen megkockáztatom, hogy koncerteken már minden dalt játszottak a lemezrõl - ha már a koncerteknél tartunk: ott sokkal jobban lehet érezni egyrészt a grunge fele való erõteljesebb elhajlást bizonyos daloknál, másrészt pedig azt a hihetetlen vidámságot és pozitivitást, amit ezek az emberek közvetíteni tudnak zenéjükkel és lényükkel.). Ja, és el ne felejtsek még egy újdonságot: a 11-es dalt nem Nap, hanem Gyula énekli!!!!

Na és akkor egy pár szó a dalszövegekrõl ide a végére: természetesen a szövegek maradtak a Naptól megszokott elgondolkodtató stílusúak, de rajtuk is látszik a "kiadói kontroll hiánya", hiszen sokkal szókimondóbbak és cinikusabbak, mint az elõzõ lemeznél... de én azt gondolom, hogy aki beleolvasott Nap verseibe vagy regényébe, az nem lepõdött meg ezen sem. És hogy mirõl szólnak a dalok? Hát egyrészt azt mondom, hogy mindenki próbálja meg értelmezni saját maga számára õket, akit viszont az érdekel, hogy Nap mit mesél róluk, az nézzen utána a zenekar honlapján a www.elevenhold.hu -n!

BTimi