Fura volt első hallásra Blaze Bayley-t hallgatni, úgy hogy alatta/mellette nem a Maiden zúzta. Pedig már hozzászokhattam volna, hiszen ez már a második szólóalbuma azóta, hogy kiszállt a legendás heavy metal bandából. Bár meg kell hagyni, egyáltalán nem mentes a Maidenes hatásoktól (és itt nem csak azokra gondolok, amelyeket Blaze vitt annak idején a zenekarba).
Ami a hangzást illeti, nekem picit vérszegénynek tűnik, nem elég telt a gitárok hangja, bár ez lehet a hangmérnök hibája is akár.
Mindemellett azért elég keményre sikerült, zúzós riffekkel, valamit ami eddig is jellemző volt Blaze bácsira, azok a nagyon hangulatos lassú részek, hatborzongatoan jo basszussal és gitárral. Ezek megbontják némiképp a lemez egysíkúságát. Mert bizony hibának róható fel, hogy kicsit egyformák a számok. De azért van ami nagyon "ütött", méghozzá az egyik a címadó dal, magával ragad a lendülete és a hangulata. A másik a nyolcadik track, Meant to be címmel. Kellemes, ám fájdalmas "feelinget" áraszt. Ami még érdekessége, hogy női ének/vokál is hallható benne, ezzel egy hangyányi Nightwishes érzést csempészve a dalba.
Az album tartalmát "földön túli" témát feszeget. Egy bizonyos tizedik dimenzióba kalauzol el minket. Az egész lemeznek rejtelmes, sötét hangulata van, valamilyen szinten összefüggő kerek egészet alkot.

Angel