Mindig felháborít, ha valahol olyan ismertetőt olvasok, amelyben csak pocskondiázzák az adott zenekart. Nem arról van szó, hogy ne írják le a negatívumokat, hiszen egy ilyen írásnak az (is) a célja, hogy a zenekar egy viszonylag objektív véleményt halljon munkájáról, a hibák megemlítésével együtt. Így lehet csak fejlődni, a későbbiekben egyre jobb produkcióval előállni.

Ezt csak ezért tartottam fontosnak leírni, mert az Aurea Aetas is régóta küldi laptársainknak aktuális kazettáit. Úgy tűnik, most már a "nagyok" is kezdik belátni, hogy itt nem egy köznapi dologról van szó, mindenesetre én biztos nem írtam volna le, hogy a kazi meghallgatását 40 perc elfecsérelt időnek érzem. Mert nem volt elpazarolt idő. Ha már megtisztelve lettünk egy nekünk dedikált példánnyal, akkor úgy érzem, kutya-kötelességem azt alaposan végighallgatni, és lehetőleg objektív véleményt írni az anyagról.
Az biztos, hogy nem egy könnyen emészthető, úgymond szokványos zene az, amit az A.A. egyszemélyi felelőse, Essark alkotott, Rab Attila dobos segítségével.
Egyforma súllyal esik latba a zene, a szöveg és gondolatvilág, valamint a borító képi megjelenítése, amely mind Essark sajátos gondolatvilágát tükrözi. Az ő szavaival élve „jelen vannak fizikai, biológiai, kémiai és félsivatagi jellegű talajismereti jelenségekkel, hatásokkal kölcsönösen létező minőségi és mennyiségi ördögi érzések, mozgások és hatalmak”. Essark mondanivalóját remekül támasztja alá az az ős-kaotikus, ösztönös zene, amelyet egyetlen általam ismert stílusba sem lehet beskatulyázni. A gitár örlése, a mítikus dobok, a túlvilági hangok hűen támasztják alá a gondolatokat.
Az Aurea Aetas anyaga a művészi önkifejezés szélsőségektől sem mentes formája. 

Ákos