A dark rock zenekar 2006-os lemeze szerintem (és egyébként szerintük is) egy érettebb zenekart mutat, mint a 2004-es As Light Suffers Colours.
Intro és outro helyett 1-1 lendületes instrumentális nótát tettek az album elejére és végére.
Az énekes Kiss Péter hangja mély, férfias orgánum, helyenként még hörgésfélét is produkál, no nem Corpsegrindert megszégyenítve, csak amolyan Fields Of The Nephilim módra (az Autumn Twilight nóta hangulatában is a lovecraftos témákat előszeretettel használó együttest idézi, főleg a refrén).
A hangzás csak helyenként metalos, összességében inkább (dark) rockos, tiszta és egyben életszerű, Jaya Hari Das keze munkája.
Kiss Péter énekes/gitáros szövegei nem annyira a romantika sötét oldaláról szólnak, inkább filozófiai témákat, a természetfelettivel való kapcsolatot, annak hiányát boncolgatják, lásd pl. a Hamvas Béla-féle "hatodik fajjal" foglalkozó The Sixth Race-t.
vagy a legdurvábban megszólaló Exiliumot, melynek szövege a Halálsoron című film (eredetileg Stephen King-regény) alapján született.
Jobbnál jobb nótákat hoztak össze a fiúk, a dalok szépen épülnek fel, hallani, hogy nem kapkodtak.
A wave-es gitározás átúsztatja egymásba a témákat, helyenként gitárszóló is van (a legjobbat a kedvenc dalom, a címadó rejti), az instrumentális szerzemények pedig keretbe foglalják az albumot.
A srácok koncerteznek is rendszeresen, én a Gothica 6.66-on láttam őket, egy szerencsétlen hangzású helyen, de ezeket a dalokat még úgy is jó volt hallani.
-TZ-