A Therion visszatért egy hangzáshoz, amit már régóta vártam. A két új albumban benne van az amit a Therionban megszerettem a Theli lemezzel: vannak gyors nóták, kellemes középtempók monumentális szimfonikus részek, és kórusok.
Igaz, hogy ezzel nem mondtam semmi újat a bandával, de az új lemez ûberel mindent, ami Christopherék keze alól jött ki. Egyszerre két lemez, 21 dallal. Ha ki kéne emelnem egy-két favorit nótát akkor a 2 lemez 90%-át fel is sorolhatnám. Ami különösen elnyerte tetszésemet az a There Ships of Berik c. dal. Vidám, szinte a Maident is megszégyenítõ galoppozós dal, melyben kontrasztot képez a hörgõs ének. Olyan mintha a Rhapsody, a Maiden, és egy death metal banda keveréke lenne. Az egész lemezen szinte megállás nélkül jönnek egymás után a Theli, a Vovin, és a Secret of The Runes hangulatai. A Lemuria egy gyönyörû szívbemarkoló lírai dal.
Nagy közönségkedvenc lesz valószínûleg a Lemuria záródala a Feuer Overture. Ha ezt a november 8.-i koncerten nem játsszák el én beperlem õket. :o) A dal egy kicsit a Rammsteint juttatja eszembe. Fõleg talán a német szöveg miatt. Igazi középtempós zúzda. A másik lemez a Sirius B talán még jobb, mint a Lemuria. Mats Levén, aki a nyitó The Blood of Kingu c. dalban szólót énekel, óriási metal hanggal rendelkezik. Nem tudom, ki ez a fazon de szeretném hallani egy saját zenekara élén is. Szintén kihagyhatatlan koncertdalnak ígérkezik a Son of The Sun.
Még néhány szót a csomagolásról. A borítókban gyönyörû festmények adják meg a kellõ hangulatot a lemezhez. Összességében a képekkel és a zenével együtt így tökéletes a cd.
A Therion ismét nagyot alkotott. Nálam 10 pont.

Szili