Mostanában valahogy kevesebbszer hallgatok Scorpionst, ezt a lemezt mégis szívesen teszem be a lejátszóba. Nem kevés nosztalgia is vegyül ebbe persze, mert ez az album volt az elsõ igazi rocklemezem. Valamikor 1000 éve kaptam karácsonyra a nõvéremtõl, aki nem is sejtette, hogy mit is indít el ezzel a lépésével.
Ez volt tehát az elsõ anyag, melyen hallottam, milyen is, mikor megdörren a villanygitár. És talán nem is csoda, hogy beleszerettem ebbe a zenébe, hiszen olyan dalok sorakoznak ezen a lemezen, mint a Blackout, a Bad Boys Running Wild, a Coast to Coast, vagy a Rock You Like a Hurricane, hogy csak az általam leginkább kedvelt dalokat említsem.
A lemez amúgy még 1985-ben jelent meg, mint dupla koncertalbum, 19 dallal. Azt nem tudom, hogy utólag mennyit kellett javítani rajta a stúdióban, de úgy vélem, hogy nem túl sokat. A Schenker-Job gitárpáros már akkor is az élmezõnybe tartozott, Klaus Meine torka pedig akkor is hibátlan vot.
Egy igazi rock-album ez, ahol a nagybetûs élõ hangzás dominál.
Ákos