A Szigeten nyomták a kezembe a Sutcliffe új CD-jét. Sajnos a nagy forgatagban elfelejtettem részletesebb infókat szerezni a csapatról, de mint az késõbb kiderült a banda 1999-ban kezdte meg mûködését azzal a céllal, hogy húzós és súlyos zenét nyomjanak. Az Antropomorphia a negyedik demója a csapatnak, és egy fejlõdõ banda benyomását kelti a három dal.
Sejtelmes intróval indul a címadó dal, amelybõl egy jófajta kis döngölde kerekedik ki. A második Quickly Ending Life egy kicsit death metalba hajló riffel indít, az ének kivételével végig az Obituary neve lebegett a szemem elõtt... A Swirling Faces az elején inkább a HC irányba húz az egybefolyó riffjeivel és váltásaival ám a dal közepén egy merész vágással egyszercsak egy sejtelmes hangulatú dark nótába csöppenünk, ahol még nõi ének is színesíti a dolgot. Változatos tehát a három dal, de érzõdik, hogy a demón játszó négy zenész (Tommy gitáros, Pinyo bõgõs, Billy dobos és Hamed énekes) még nem bukkantak rá arra az ösvényre, mely igazán nekik való. Az viszont biztos, hogy a súlyossággal és a húzással nincs gond.
A hangzás is nagyjából rendben van, bár a gitár hangja kicsit gyanús, egy kis dögösség ráférne a jövõben.
Kíváncsian várom a folytatást, mert ez a három dal mindenképpen bíztató.
Ákos