Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

A Chimaira nem tud tévedni! A 2001-es Pass out of existence (abszolút kedvenc) után jött egy letisztultabb, egyénibb folytatás The impossibility of reason címmel 2003-ban. És most itt a 3. fejezet, amivel minden kétséget kizáróan gyökeret eresztenek az extrém súlyosságok harcmezején. A Chimaira mindig is megsemmisítõ erejû nótáiról volt híres, amiket sosem siettek el, mármint befejezni. Itt is 5-6, sõt 7 perces számokkal van tele a lemez. Közel egy órás az anyag, de esetünkben ez egyáltalán nem baj! Persze csak ha kellõen fel vagyunk készülve az osztásra.

Már a nyitó Nothing remains (amire klip is készült) egy tömény sokk. Irgalmatlan tempó, vastag gitárriffek, gyors tekerések, mérges üvöltések/ordítások, nem kevés matematikával fûszerezve. Kevin Talley, az új dobos egy Isten, valami enyhe fogalma van a dolgokról. Kétség kívül az õ játéka az, ami mindenképp a lemez egyik húzóereje. Még a dalra visszatérve, amit a végén levágnak, az nagyon odaver. Tiszta szivatás, ahogy csúsztatják az egyeket! Nem lehet megunni, az egyik kedvenc részem a lemezrõl. Zúzás tovább: Save ourselves, majd Inside the horror, aminek a vége megint nagy bólogatást hoz. Chris Spicuzza effektezései már az elõzõ lemezen is visszább lett fogva ( a debütalbumhoz képest jóformán totál el lett tüntetve ), de ezen a 3-as lemezen érzem azt, hogy egy nagyon egészséges arany középút az, ahol megállapodtak. Nem tolakodó, nem zavaró, viszont kellemes, ami pluszt hozzá tud tenni a nótákhoz. Negyedikként jön a nagy kedvenc, a Salvation, ami katonás kezdése után kíméletlen menetelésbe csap át, amire nincs ember, aki ne kezdene azonnal szigorú menetelésbe, akár képzeletben, akár otthon a szoba közepén! :) Nagyon el van találva a szám, amiben aztán a refrén nagyon jó kontraszt egy kis tiszta énekkel megspékelve. Telitalálat! A gitárosok (Rob Arnold, Matt Devries) nagyon masszívan pengetik, és nem feledkeznek meg a szólókról sem, üde színfoltot hozva a nagy büntetések közepette. Tényleg nem lehet panasz senkire sem. Left for dead, a másik kedvenc. Rövid intrót követõen a lemez legnagyobb gitártémájával szembesülhetünk. Nagyon kész. Egyszerre laza-szigorú-paraszt. Kinyír! Szövegileg is remek, igazi csajos, osztós téma. Kemény. A lemezt záró Lazarus brutális õszinteséggel meséli el egy barát halálát, és az ennek a hatására érzett totális tehetetlenséget, értetlenséget. Zaklatott befejezése eme 10 számos dalgyûjteménynek.

Bár a Chimaira még nincs ott az elsõk között, de szerintem idõvel odaérnek a csúcsra. Talán ha legközelebb egy picit visszább fogják a dalok hosszúságát, könnyebben betalál több embert is az anyag. Addig is kötelezõ ez a lemez az extrém súlyosságok kedvelõinek!

www.chimaira.com

Csabi