SPV/Record Expressz
Megjelenés: 2001.07.16.
Õszintén
bevallom, sohasem voltam egy Judas Priest fan. Ennek fejében nem volt
különösebb elvárásom ezzel az albummal. Ettõl
eltekintve kiváncsian tettem be a legfrissebb, Rob Halford nélküli
Judas albumot. Kb. ilyenre számítottam - volna -, legalábbis
amilyennek a legelsõ Machine Man nyitónóta tûnt.
Egy erõs riffel indít, nagyon jó dobtéma, és
az ének is tetszik. De intenzív bólogatásra késztet
még a One on One dal is. A harmadik nóta, Hell is home, viszont
egy kicsit letört. A Jekyll and Hyde-nál már kezdtem aggódni…
ez lenne a Judas Priest? Lírai szám következik, muszáj?
De aztán jön egy jó kis riff, de az ének ismét
lelohasztott.
Na végre? Bloodsucker… vissza hozta a kedvemet. De ez még
csak a harmadik dal, ami igazán tetszik. Ahogy tovább hallgattam,
találtam még egy jó középtempós kis
dalt: Feed on Me címmel. Aztán semmi.
Lehet, hogy most csalódást okozok egy pár embernél,
vagy elkezdenek dobálózni rám, de személy szerint
csalódtam a Judasban.
Viszont lebeszélni senkit sem akarok a megvásárlásáról,
mert azért az a négy dal azért ott van. És ugye,
ez is csak egy vélemény.
Rob