Szinte verejtékezve szoktam kézbe venni az éppen aktuális Megadeth korongokat, az új lemez pedig a hosszas várakozás, bizonytalanság hatására csak fokozta bennem a kételyeket. Dave Mustaine nyilatkozatai pedig szépen lassan hitelüket vesztették számomra, meguntam a "most igazán visszatértünk a Rust In Peace-hez, nagyon gyors, súlyos témákkal kevert, komplex igazi Megadeth-hez" szövegeket. Épp ezért volt valamilyen szinten csalódás, az egyébként hatalmas Cryptic, vagy a Risk, amit szintén jó lemeznek gondolok, csak azzal van baj, ami fel van tüntetve a borítón zenekarnévnek, a World Needs A Hero pedig valljuk be, nem állt a helyzet magaslatán, szinte sütött belõle, hogy gond van a csapattal. A Megadeth nekem mindig az igazi, igényes, kifogástalanul hatalmas számokat, szövegeket jelentette, amit pedig igazán imádtam bennük, az volt, minden lemez más volt, de mégis ott ragyogott bennük az a valami, ami egységessé tette õket, megvolt bennük a hamisítatlan „Megadeth érzés”. Ennek fényében a System has Failed-hez úgy álltam hozzá, hogy nem bizakodtam, nem verejtékeztem, benyomtam, és majd meglátjuk mi lesz. Na már most, Mustaine újra nagy meglepetést okozott, ezúttal végre pozitív irányban. Ez a lemez tömény esszenciája a Megadeth-nek. Szinte minden lemez stílusa megtalálható rajta. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy tényleg vannak Rust In Peace-es dolgok, de néha olyan érzésem van, mintha a Peace Sells szólna!! :-)
Félreértés ne essék, nem azt szeretném, hogy újra elkészítsék ezeket a lemezeket, vagy a Countdown-t, de azt a tüzet, ami azokban a nótákban tombolt, vissza kell hozni, hogy újra az legyen a zenekar, ami igazából lehetne. Most elõször 4 év után úgy érzem, Dave Mustaine kezd magára találni. Szövegek terén is egyértelmû a visszakanyarodás a gyökerekhez, újra elõkerültek a régi, Mustaine-re jellemzõ fogalmazásban íródott kemény politikai szövegek, ez alól kivétel a Back in the Day, ami akárcsak a zene, a heavy metal korát idézi, egyébként ez a nóta sztem abszolút kilóg a lemezrõl. Van valami, illetve valaki, aki viszont nagyon hiányzik, õ pedig Marty Friedman. Bár meglepõen sok szóló van az új anyagon, igazán egy sincs, ami megközelítené Marty játékát. Már a World Needs a Hero-n is hiányoltam az igazi ízes, Marty szólókat, amik legalább annyira a Megadeth védjegyei, mint Mustaine elsõosztályú riffjei. Persze lehet, hogy elfogult vagyok, és csak meg kell szoknom az új hatásokat. Végülis, ha azt nézzük így is jobbak a szólók, mint a Risken, amin gyakorlatilag nem is voltak! :-)
Chris Poland ugyanakkor belead mindent, ahogy Mustaine is, de hiába, Marty az Marty.
A számok összeállítása egyébként Megadave-hez híven profi, energikus, és nagyon jó érzés újra átélni azt a zakatolós, gyors, energikus csak a Megadeth-re jellemzõ rifforgiát, amit a régi lemezek jelentettek.
Egy dolog szerintem mindenkinek rögtön lejön. Ez a lemez elsõre nem annyira befogadható, és pont ez az, ami egy újabb jó pont. Elsõ hallgatás után megfordul az ember fejében, hogy ezt a lemezt 5 hallgatás után nem fogjuk megunni, hanem pont akkora fogjuk felfedezni csak igazán, ezért még az is elõfordulhat, hogy összes negatívum, amit az anyaggal kapcsolatban most érzek, 2 nap múlva maximálisan szertefoszlik.
A System has Failed összegezve egy nagyon jó lemez, és bár még nem teljes számomra a Megadeth visszatérése, de végre el lehet mondani, hogy most igazán jó úton haladnak. Remélem elég kitartóak is lesznek, ebben pedig 4 év után újra bízok, és újra verejtékezve fogom kézbe venni a legújabb albumot. Remélem hamarosan és elmondhatom, hogy hölgyeim és uraim, minden idõk egyik leghatalmasabb Thrash bandája, A MEGADETH, BÁR MÁSHOGY, DE VISSZATÉRT, és hogy miért máshogy? Mert már soha nem lesz benne Nick, Marty és a Dave-ek együtt. Szomorú ilyet mondani, de az volt az igazi formáció.
Minden régi Megadeth fannak ajánlom az anyagot és mindenki másnak, aki szereti az igényes, mondanivalóval rendelkezõ zenét.

Mr. Hyde