Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Roadrunner / Recordexpress

Az, hogy amerikaiak, már elsõ fülre beugrik. Nyilvánvaló, hiszen az ott divatos nu metálos dolgokkal kevernek. Nem állítanám, hogy komoly közük van a fent említett mûfajhoz, hiszen hallgatható zenérõl van szó, csak valahol mélyen, a gyökereikben divatoznak, közben azért van még egy s más...
Az 1998-ban alakult, Illinois állambeli Joliet városából származó hatosfogat (egy bájos arcú, törékeny leányzó az egyik gitárosuk!) nem egy hatásvadászatra indult divatbanda akar lenni, hanem tudnak zenélni, egész jó nótákat írni. HC és thrash hatásokkal dolgozó zenekar õk, akik nem szégyellik a dallamokat sem, valahol ez emeli ki õket az amerikai divatpocsolyából, és teszi õket nagyon is egyénivé. Két gitárral operálnak (a már említett leány, Sharon mellett egy Eric nevû srác is nyûvi a húrokat), ami igen jót tesz a zenének, hiszen ez nem csupán a brutalitást teszi lehetõvé, hanem melodikus és hangulatos dolgokat is teremt. Ezeket a hangulatos kis riffeket még egy billentyûs is színesíti, s mindez egy remek ritmusszekcióval kiegészülve adja meg az egyéni, néhol már extremitásba hajló hangzást.
Az énekes, Daniel által írt szövegek mind-mind agymozgatóak, napjaink kérdéseivel foglalkoznak és valami elemien fiatalos erõvel rendelkeznek. Ez utóbbi nem csoda, hisz a srác pofátlanul fiatal. Mint ahogy az egész csapat (saját bevallásuk szerint már mindannyian vásárolhatnak alkoholt, azaz 21 felett vannak már) is nagyon ifjú, de a zenéjükkel nem ifi kategóriában indulhatnak mégsem, hanem a nagyok között!
Eltekintve a mûfaji ellenszenvemtõl egy remek albumnak tartom az "Untitled"-et, sosem lesz ugyan a kedvenceim közt a csapat, de nagyon figyelemre méltó, hogy nem ragadnak le a jól fizetõ divatirányzatnál, hanem mernek zenélni. Hallgass bele, lehet, hogy neked is bejön!

Gyebnár Mónika