Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Sokféle pletykát hallottam mostanában a szabadszállási Descent zenekarról, tagcserékrõl, feloszlásról meg hasonlókról, bár legutolsó információm szerint létezik a csapat - és ez így is van rendjén.
Ha jól számolom, ez a harmadik (de lehet, hogy a negyedik) demo, amit a zenekartól hallok, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy jól hallható a zenei fejlõdés.
A legszembetûnõbb újítás, hogy immár egy hölgy (Bányai Barbara) az énekes, akinek hangjával korábban - fõleg a koncerteken - nem igazán voltam kibékülve, mostanra azonban kezd egyre inkább kiforrni a dolog. Rob szavaival élve õ kezd az egyik kedvenc énekesnõmmé válni... :-) (Monjduk ez nem túl nehéz, mert viszonylag kevés olyan muzsikát hallgatok, ahol velem ellentétes nemû egyed énekel...)
A csapat korábban sem játszott egy könnyen befogadható, bulis zenét és ezen továbbra sem változtattak. A CD-n szereplõ öt dal hallatán nem fogott el a féktelen táncolhatnék, viszont van hangulatuk a daloknak - ez pedig nagyon jó!
A nyitó Free fly egy kellemes darab, jó kis akkordokkal, dallamokkal, a refrén környékén picinyke zúzással. Amolyan angolszászos hangvételû tétel, mondjuk ilyen számokat akár még a zmeg (vagy most hogy is hívják) tévében is szívesen látnék - hallanék. A Look at me egy dob-basszus párossal indul, erre keveredik rá némi keleties hangulatú gitár. Érdekes a dal szerkezete, az ének dallamvezetése külön furcsa, de jó! Az ezt követõ On untravelled roads talán a legkeményebb nóta, bár a gitár zúzását itt is ellenpontozza az ének. A Loneliness elején a dallam valohannan ismerõs... Amúgy itt is váltogatják egymást az elszállósabb témák a brutkó zúzásokkal. A záró Why? basszuskiállással veszi kezdetét, amibõl egy becsületes kis riff alakul ki, bizony-bizony, erre a néhány másodpercre még egy kis headbangelést is megengedtem magamnak... Váratlanul aztán ismét lebegõssé vált a téma, hogy aztán brutálkodjanak egy kicsit megint a fiatalok, a középrész tényleg atomsúlyos riffjével. Ez a téma bármelyik thrash csapatnak becsületére válna! Ahogy a cím is errõl szól, tényleg eklektikusak a dalok, jó értelemben csaponganak a szélsõségek között.
A hangzás nagyon rendben van, minden és mindenki a maga helyére került. (Naná, hogy Denevér Stúdió és Töfi a "bûnös"...)
Egyszóval jó ez a CD. Kezd kialakulni valami értelmes dolog, kár lenne itt félbeszakítani ezt a dolgot!

Cím:
Lehoczki Zsolt
6080 Szabadszállás
Mátyás kir. tér 11/2.
Tel: 30/210-96-76
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Ákos