Az Angelus egy az egyben női metal zenekarnak indult 2001-ben. Voltak tagcserék,változások, a Halhatatlantalanítás lemez felvételére már stabilizilálódott a felállás.

Finomodott a zenéjük, de a lendület ott van, kemény, masszív metal, amiben a nőiesség is fellelhető (na jó, leszámítva a dobokat, amiket Kirchner Kolos püföl változatosan, sok díszítéssel). Nem tudnék egy stílust mondani, amibe bele lehet húzni őket, látszik, hogy szerteágazó a zenei ízlésük. Vannak elemek a technikás death műfajból ugyanúgy, mint a thrash-ből vagy a metalcore-ból.
Az énekesnő, Csilla kiüvölti magából a világot! Rettenetesen erős torka van, sokszor eszembe jut róla Angela Gossow (Arch Enemy). Tetszik, hogy a levegővételeit nem keverték ki, nagyon jól illeszkednek a nótákba, olcsó szójátékkal élve "lélegzik" tőlük az anyag.
Vannak szövegmondós részek, érdekes módon ezek is magukban hordoznak valami horrorérzetet, valami kellemesen ijesztőt. Több dalban besegít a Mantra énekese, Jaya Hari Das, a Pörgést kifejezetten megdobja az éneke. Szerepel még Kovács Attila (Sear Bliss, ex-Watch My Dying) a Születésben vokállal (és valószínű, hogy a billentyűs részek mögött is ő áll), a korábban még Play címmel klipesített Játssz!-ban gitárszólóval, ugyanebben a dalban pedig énekel Kovács "Kokó" István a 1KillEmbrace-ből.
A kedvencem a Meghaltok mind azzal a remek népmesei fordulattal ("icipici mind megette"), nagyon szeretem még a Pörgést is, amire készítettek egy klipet stílszerűen egy gyorsulási versenyen. Az Ösvény is remek nóta, minden benne van, ami jellemzi a lemezt: az erőteljes gitárjáték különböző hangszíneken, megtördelt és fejrázásra kiváló ritmusok, fülbemászó sikítások. Az utolsó dal, a Születés egy szellős, szép téma, aminek Csillára vonatkozóan aktualitása is van.

A hangzás az Audioplanet Stúdióhoz méltóan profi, a borítókép pedig zseniális, tökéletesen illik a zenéhez a levágott szárnyú és lábú, "halhatatlantalanított" angyal. A lemezcímet pedig ajánlom a logopédusok figyelmébe:)

http://www.myspace.com/angelusmusic

-TZ-