Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Elõször, mikor kezembe vettem a cdt csak a felettébb érdekes borító tûnt fel, na meg a név. Nos, az elõbbiek fényében valami éteri és atmoszférikus jellegû dologra tippeltem a tartalmát illetõleg.
Csalódnom kellett. De igen kellemesen. Vannak olyan megmagyarázhatatlan dolgok, hogy valakinek miért tetszik valami, vagy miért nem. Talán ez olyasmi, mint hazaérni nagy boldogan, hosszú távollét után. Kb ezt éreztem én is mikor bepakoltam a lejátszóba, hogy meghallgatom egyszer, aztán azt vettem észre, hogy már harmadjára megy a matéria.
Ha röviden jellemzést kellene adnom a nyolc számot tartalmazó cdrõl, hát kissé nehéz dolgom lenne, tekintettel arra, hogy eléggé összetett mûrõl van szó. Elvben gót stílusúnak kiáltják ki magukat az urak, de elég érdekes keveredését találja meg bizonyos dolgoknak kisvilágukban az ember.
Na, akkor ballagjunk )))) sztep báj sztep, mert ez esetben így kell.
"Same Face" címû dal abszolute hogy gót jelleggel bír, bár nekem a billentyû hangja (is) néha szeretett Anathema irányát mutatja.(nekem ez a kedvenc számom a cdrõl ) Ugyanezek a felhangok nyomják rá bélyegüket a következõ nótára, ("Languish") hangulat és billentyûhang, síró gitár tekintetében
ha haladunk )))) itt ("Taint of Shame")ugyanezek a hangulatok, megspékelve kezdeti Amorphisos hangzással, az ének mintha Kurt Cobainesre vett fájdalmat hordozna, viszont társul hozzá a néhol játékosra vett dallam.
Még egy kis lépés másabb irányba, ("Mind in Disquise") hazai ösvényeken tapod most a láb, általam nagyra becsült és kiválónak tartott Agregátor alapozza meg így dalait, csak Tass mesterék kõkemény módon rakják a falakat, itt lágyabb az ének, ámbár a szívfájdalom. elveszettség érzése csak úgy süt belõle.
Most vissza Anathema, Amorphis útirány felé, nagyon szép a billentyû, abszolute slágergyanús tétel az "In Debris") Szinte látom lelki szemeimmel koncerteken az emberek kezében imbolygó fényû öngyújtókat lobogni.
Gondolatokat ébresztõ mûremek, az "Ashen Eyes" szintúgy, nagyon szép, fájdalmas, lírai opusz, néha elõbukkanó súlyos felhangokkal, gyöngyözõ zongoraszóval.
A következõ nóta ("Enticed") ugyanezen súlyos alapozások, billentyûstílus, szépség és vadság éppen kellõ arányú keveréke, leginkább engem ha hazai vizeken eveznék a Dolmen munkásságát juttatná eszembe.
Finálé azaz "Moulded Pain" visszatér gót kezdetekhez, nem alaphiba )))), szerintem ez régebben készülhetett, tekintettel arra, hogy itt még hörrentések is hozzájárulnak az alaphangulat megteremtéséhez, alátámasztva "rendes" énekhanggal. (magánvélemény : hörgés nem igazán hiányzott ide a végére, nem mintha elrontaná a dolgot, de ha van ilyen jó hangú énekes, és eddig nem buggyant ki egyetlen hörgés sem torokból, akkor …?)
Zárszóként annyit mondanék, hogy õszintén kíváncsi vagyok a MADRIGAL további munkásságára, úgy hiszem nem fognak elveszni a süllyesztõben, van mire alapoznom ezen véleményemet..
Adva van a lehetõség )))) tessék leellenõrizni szavaim hitelességét, úgy egyszer meghallgatom három hallgatás lesz belõle, azaz Hathor módjára. ))))

Hathor