Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Edga Records

 

Két dolog tud nehéz helyzetbe hozni egy-egy lemezismertetõ írásakor: ha nagyon rossz az anyag, vagy ha kimagasló... Mindekettõrõl nehéz úgy írni, hogy az ember elfogulatlannak tûnjön és valahogy megtalálja a megfelelõ hangot.
Nos, a Zero-g debütáló albumára semmiképp sem lehet azt mondani, hogy gyenge. Sõt, KIRÁLY! És azt hiszem, innentõl kezdve sutba is dobhatom az elfogulatlanságot. :-)
Ha netán eddig még nem hallottál volna a csapatról, - bár ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy egy bezárt kolostorban élsz és soha semmilyen bulira nem jársz - akkor csak annyit az elõzményekrõl, hogy a ritmusszekciót Hangya és Marci alkotja az egykori Sing Singbõl, mellettük Gabrieli Richie gitározik és Linda Daemon énekel. Akárhogy is nézem, eléggé illusztris társulat.
Ennek megfelelõen a zene is kimagasló. De ezt már írtam... Nem baj, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni... Most olyasmiket kellene írnom, hogy milyen stílust képvisel a csapat, esetleg egyesével vesézgethetném a nótákat. Nem teszem, mégpedig azért, mert egyrészt azonkívül, hogy rockzene, gõzöm sincs, milyen kategóriát lehetne találni - feltéve, ha keresni szeretnék. Viszont azt felsorolhatom éppen, milyen feldolgozásokat játszanak a bulikon, hátha ez valakit közelebb visz a megoldáshoz. Tehát Napalm Death, Cannibal Corpse, Obituary HELYETT Guano Apes, Bloodhound Gang, No Doubt, H-Blockx, Red Hot Chili Peppers dalok bukkanak fel a csapat repertoárjában... :-)
A dalokat pedig azért nem veszgetem, mert a 14 nóta így alkot egy teljes egészet. Középszerû zenekarok kb. a negyedik-ötödik album táján jutnak el arra szintre, ahonnan a Zero-G rajtolt, mégpedig, hogy egy hangzásilag és zeneileg letisztult, sallangmentes anyagot tegyenek le az asztalra.
Van egy olyan érzésem, hogy hallunk még a Zero-G-rõl. És legyen nekem igazam!
Rum-dum-dee-dee-dum!

http://www.zero-g.hu

Ákos