Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Minden korszaknak megvannak a maga ikonikus figurái. Jason Newsted pedig, ha nem is akkora ikon, mint James Hetfield, de mindig szerves részét fogja képezni a Metallica történelemnek.
Aki a Live Shit ezerszer átmásolt, szemcsés koncertfelvételein szocializálódott, az tudja, hogy James mellett Jason volt a Metallica  koncertjeinek
meghatározó figurája, aki irokézmódra felborotvált koponyájával, hosszú sörényével, embertelen
basszusgitározásával és rendkívül szerény és szerethető személyiségével töltötte be azt az űrt, amit elődje, cliff Burton hagyott hátra. És bocsássa meg nekem a világ, de személy szerint nekem mindig is Jason lesz a Metallica basszusgitárosa.
Cliff Burton inkább legendás figurának tartom, míg Jason a kézzel fogható, ízig-vérig metalfej marad.
Ezért nagyon kíváncsi voltam, mit fog összehozni új, saját nevét viselő bandájával.
Tekintve, hogy mániákus "metallicás" vagyok, és minden érdekel, ami velük kapcsolatos, minden elolvasok róluk,még akkor is, ha használt WC papíron jelenik meg. Na jó, a Lulu lemez azért inkább érdekes, mint jó - már ha érted, mire gondolok.
Szóval Jason Newsted - Metal. Így egyszerűen. És nem is szarral gurigázik a mi jó Jasonünk, hanem azt a fajta '80-as évekbeli, old school ízektől egyáltalán nem mentes, egyenes vonalú thrash alapú metalt hozza, ami biztosan mosolyt fog csalni a stílust kedvelők arcára.
Bár a nagy nevetés elmarad. Megmondom őszintén, elsőre nem is nagyon értettem a lényeget.  Nem tudtam elcsípni a fonalat, de evés közben jön meg az étvágy, és bizony többszöri hallgatás után előjönnek azok Stahl Judit féle finom ízek. Persze nem találsz majd benne kakukkfüvet, oregánót és egyéb egzotikus fűszereket, de só, bors, paprika és hús (főleg disznó), az van benne bőven.
Na meg egy hatalmas adag '80-as évek metal hangulat. Ezt a zenét nem igen kell magyarázni. Nincsenek benne kegyetlen tört ritmusok, de vannak benne jófajta kiállások.
Nincs benne szintiszőnyeg és 15 perces dal, de van benne döngölés és lendület. Az EP 4 dala teljesen rendben van. Jason jó iparos, jó dalokat esztergált a csapat alá.
A személyes kedvencem a negyedik tétel, mely a Skyscraper címet viseli és nem kevés Black Sabbath fedezhető fel benne. Szerintem ez messze a legjobb nóta a lemezen.
Feszes 3/4-es tempójú, blues alapú riffelés. Tökéletes. A hangzás nyilván zsíros. Nem az a fajta, ami agyonnyom, de ez nem külszíni fejtés, ez a fajta hangzásképp tökéletesen alátámasztja a nótákat.
Nagyon hangulatos kis EP-t hozott össze Jason, és ha lehet hinni a pletykáknak, akkor ezt a cuccot hamarosan követni fogja még egy, vagy akár kettő kiadvány is.
Várjuk!

Nálam ez: 8
-Csorba Zoltán-